woman_eating_an_appleÉrtelmi képességeket befolyásoló tényezők a táplálkozásban

A táplálkozás életminőségre és élethosszra ható tényezőit sok modern táplálkozástudományi kutatás vitathatatlanná tette. Az eredmények alapján, ahogy az autónkba tankolt üzemanyag minősége befolyásolja az autózás komfortját és a kibocsátott szennyezést, a táplálkozás is alapvetően hat a szervezet működésére.

A dolgozat ezen a vonalon elindulva bemutatja a táplálkozás élethosszt és életminőséget, ezen belül hangsúlyosabban az értelmi képességeket befolyásoló tényezőit.

A mennyiség kérdése

A könnyebb érthetőség kedvéért a táplálkozás tényezőit a már bevált módon mennyiségi és minőségi dimenziók mentén érdemes elkülöníteni. Ennek a felosztásnak az értelmi képességekkel való kapcsolatát Popper Péter (1) története ihlette. A ’70-es évek végén Indiában végzett kutatásnak ő végezte az IQ mérési részét. Az időn belüli jó válaszok kaptak pontot a tesztben. Egy alkalommal Poppert telefonhoz hívták. Visszatérve a vizsgálati személyhez, csodálkozva tapasztalta, hogy az időből addig folyamatosan kicsúszó gyerek megoldotta a feladatot. „Mi lenne, ha időhatár nélkül dolgozhatnának?” – vetődött fel Popperben a kérdés. A gyerek ezután sokkal jobb eredményt ért el. Az eset tanulságaként azt szűrték le, hogy lehet, hogy nem is annyira buták a vizsgált gyerekek, csak lassúak. Nem kellett sok idő, míg rájöttek, hogy az alultápláltság, ezen belül konkrétan a fehérjehiányos táplálkozás az egyik fő oka a lassúságnak. Az elkövetkezendő 3 hónap „terápiája” a gyerekek táplálása volt, és lám, minden egyéb intervenció nélkül 8-15 pontnyi IQ emelkedést tapasztaltak. Az intelligencia növelhetőségéről alkotott elképzelések szerint lényegében csoda történt…

A fenti „klasszikus” jól szemlélteti a táplálkozás mennyiségi dimenzióját. Itt éppen a mennyiségi hiányról van szó. (Lásd: 1. ábra vízszintes tengelye) Ez leginkább a fejlődő országokra, vagy speciális körülmények között krónikusan alultápláltakra jellemző. Energiahordozók bevitele nélkül egyszerűen lelassulunk. A pszichés tempó az egyik meghatározója az értelmi képességeknek (2, 3). A pszichés tempót viszont alapvetően befolyásolja a mennyiségileg hiányos táplálkozás. Elmaradott, éhező, harmadik világbeli területeken az elsődleges kérdés mind a túléléshez, mind az alapvető értelmi képességek produkciójához a megfelelő makro- és mikrotápanyagok bevitele (4). Természetesen a krónikus alultápláltság nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg sem kielégítő.

A krónikus éhezés helyett az átgondolt kalorikus visszafogottság mind az életminőséget, mind az élettartamot növeli. Legalábbis manapság a tudományos érdeklődés középpontjába került dél-japán okinawa sziget lakóinak étkezése ezt mutatja. Ugyanígy kalorikusan visszafogott táplálkozást folytatnak az Egyesült Államokban a Hetedik Napi Adventisták. Mindkét népcsoport természetes életmódot folytat, és életminőségüket legnagyobbrészt a táplálkozásuk befolyásolja. Mindkét népcsoport vigyáz a túltelítődésre: az okinawák sosem teljes jóllakottságig, legfeljebb 80%-os telítettségig esznek, de az Adventistákat is puritán visszafogottság jellemzi. Az okinawák tápláléka dominánsan a minimális olajon pirított friss zöldségek, melyet rengeteg tofuval fogyasztanak. Táplálékuk cukortartalma 25%-a az átlagos japán fogyasztásnak, míg gabonafogyasztásuk is alacsonyabb (75%-a az átlag japánénak). Halfogyasztásuk is töredéke az átlag japánénak: kétnaponta esznek egy adagot. Az adventisták legtöbbje ovo-lakto vegetárius táplálkozást folytat, mely szintén friss zöldségeken és gabonákon alapul. Mind az adventisták, mind az okinawák hosszabb és egészségesebb életük miatt kerültek a kutatások fókuszába. Az eredmények több faktort emeltek ki, melyek közül a legjelentősebb a táplálkozás volt, párosulva természetesen a tevékeny életmóddal és az aktív stresszkezeléssel. E népcsoportok tagjai időskorban is frissek, mind mentálisan, mind fizikailag. Életkorban kimagaslanak világviszonylatban is, az okinawák között nem ritka a 110 évet is megélő személy. A kaliforniai adventisták az átlag kaliforniainál 4-10 évvel élnek hosszabban (és egészségesebben) (5, 6, Buettner 2008).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kalorikus visszafogottság és a krónikus alultápláltság nagy különbsége, hogy előbbi tudatosan vállalt és/vagy kulturálisan determinált. A kalorikus visszafogottság érdekes példáját láthatjuk a tudatosan vállalt koplalásnál. Ennek szinte minden kultúrában ősi gyökerei vannak. A koplalás eredetileg lelkiséget támogató hatása helyett most inkább az egészségügyi oldalát említjük röviden. Különösen a léböjtkúrák hatékonyak mind terápiás, mind általános tekintetben, amikor a mennyiségi visszafogottság (ami lényegében zsír- és szénhidrátmentes, valamint fehérjeszegény) minőségi bőséggel párosul (frissen készített zöldség- és gyümölcsleveken alapul). A koplalás ismert hatása a vigilitás növekedése mind érzékszervi, mind figyelmi szinten, mely biológiailag az alapvető táplálékkeresést támogatja. Ez a pszichés tempóra is hatással van, ami köztudottan az egyik jelentős faktor az IQ tesztek jó eredményeihez. Természetesen a koplalás az értelmi képességekre csak időlegesen hat, egy alapos jóllakás visszazökkent a hétköznapok átlagos vigilitásába.

Élettanilag a 3 napnál hosszabb koplalás az emésztést és felszívódást, valamint a sejtek anyagcseréjét jóval hatékonyabbá teszi. A koplalás „celluláris nagytakarítása” során a sejtek az addig felhalmozott fölöslegtől megszabadulnak, legyen az zsír, szénhidrát vagy éppen fehérje, vagy bármely fölöslegesen felhalmozott anyag (7). Megjegyzendő, hogy a teljes koplalás (pl. kizárólag víz fogyasztása) – különösen kényszerűségből folytatva – jelentős distresszt okozhat a személynek, mely akár veszélyessé is válhat hosszabb távon.

A kalorikus visszafogottság kísérletes eredményei rágcsálóknál egészen a félélettartam növekedésig juthat, ha jól átgondolt. Ehhez azonban az energiabevitelt harmadával-felével kell csökkenteni. Ugyanígy az emberek kalorikus visszafogottsága is képes az élettartamot akár 40%-kal (!) megnyújtani (8).

A mennyiségi kérdés másik oldala

A nyugati társadalmak problémái kevéssé az alultápláltságból erednek. A jólét a nyelven keresztül támad: a bőség valóban zavart okoz mind a társadalmi értékekben, mind az egyénnél –önértékelésben, mentálisan és élettanilag is.

A mennyiségi dimenzió másik véglete a mai, jellegzetesen nyugati táplálkozás. Itt a táplálékok könnyen elérhetőek, így gyorsan beszerezhetőek. A gyors és bőséges fogyasztás (1. ábra vízszintes tengelye) viszont sokszor silány minőséggel (1. ábra függőleges tengelye) társul. Az elfogyasztott élelmiszereink egyre szegényebbek növényi rostokban és természetes összetevőkben, dominál ellenben a túlfinomított alapanyagok használata, és mintha zsírban, szénhidrátban és fehérjében most akarnánk behozni évezredek szűkösebb időszakait. Nem célom az olvasót hazai és nemzetközi adatokkal untatni, köztudott, hogy a nyugati típusú táplálkozás terjedésével egyre nő az előbb említett makrotápanyagok fogyasztása. Mindezek egészségügyi következményeit jól ismerjük.

A kor előrehaladtával az étkezések mennyisége és gyakorisága is csökken. Ennek az anyagcsere lassulása az alapvető oka. A mentális teljesítményre ez leginkább a túltáplálkozás utáni tompasággal, hosszú távon viszont a szervezet strukturális degenerációjával magyarázható.

A túltáplálkozás közismert problémája a koleszterol. A túltápláltsággal mind az összkoleszterol, mind az LDL-koleszterol szintje nő. A magas koleszterol-szint fokozatosan vezet az érelmeszesedéshez és érszűkülethez. Az adott kritikus szűkületi pont mögött a sejtek tápanyag- és oxigénellátása, és összességében az anyagcseréje leromlik. Mindezek a legérzékenyebb területeket (szív és agy) érintve életveszélyes tüneteket, vagy éppen silány életminőséget eredményeznek. A következő rizikófaktorai emelkednek az értelmi képességekre jellemző tünetekben: koncentráció és figyelem csökkenés; lehetséges a memória és az intelligencia hanyatlása; kialakulhat demencia (9, 10).

A következő patológiás út a mennyiségi túltáplálkozásban a zsírsavak mentén alakulhat ki. A többszörösen telítetlen (N-6 és N-3) és a telített zsírsavak aránya az egyik egyensúlyt vesztett érték, mely az átlagos 1:1 körüli arányról a dominánsan állati termékekkel táplálkozóknál 0,64-ig, míg vegánoknál (csak növényi tápanyagot fogyasztók) az előnyös 1,36-ig mozdulhat el (11.). A telített zsírsavak dominanciája rizikófaktor a demielinizációhoz, mely közvetve szklerózis multiplexes elbutuláshoz, valamint depresszióhoz vezethet. A másik összetevő a védőfaktorok (antioxidánsok, tiamin, riboflavin, növényi rostok és fehérjék, K+, Ca2+) csökkent voltát hangsúlyozza, karöltve az esszenciális zsírsavak hiányos bevitelével. Az eltolódott telítetlen-telített zsírsav arány vvt aggregációt okoz, így visszafogva az oxigéntranszportot és a keringést. A mikrokeringés csökkenése a környező területek savasodását eredményezi, aktiválja a lysing enzimet és a vér-agy gát permeabilitását megnöveli. Egyes szerzők szerint ez közvetlen idegmérgezéshez vezethet, így megnövelve a szklerózis multiplex lehetőségét és/vagy az IQ hanyatlását (10, 12, 13).

Már „csontig rágott” téma az omega-3 zsírsavak szükségessége. Olyannyira, hogy Ceci (2) az IQ-val összefüggésben hangsúlyozza, hogy a dominánsan anyatejjel táplált csecsemők 3 éves korukra 3-8 IQ pontnyi előnyt szereznek a tápszeren neveltekkel szemben. Ennek az előnynek az egyik legvalószínűbb oka az omega-3 zsírsavak megléte, másrészt olyan immunstimulátor hatás az anyatejben, ami a tápszerekben alig van jelen (15).

Összetettebb mechanizmussal a neurotranszmitterek működését is lehet táplálkozással befolyásolni. A triptofán (Trp) a szerotonin előanyaga, a fenilalanin (Phe) és a tirozin (Tyr) a dopaminé. E tápanyagok megnövelt bevitele önmagában nem gyógyír az adott neurotranszmitterek hiányára, és önmagában nem gyógyító hatású a depresszióra vagy a Parkinson kórra. Viszont komplettálva B6 vitamin, Mg2+ és Zn2+ adásával az átvivőanyagok metabolizmusa jelentősen (mintegy 50%-kal) javul. Hozzá kell tenni, hogy egy átlagos agyi fehérje féléletideje hozzávetőlegesen 10 nap; vagyis mintegy másfél heti táplálék befolyása érezhető a kognitív és érzelmi funkciókon (8, 15).

Az állati fehérjék lebomlása során a szervezetben túlzott mennyiségű homocisztein (HCY) halmozódhat fel. A hiperhomociszteinémia erősen korrelál a trombózis, a perifériás artériaelzáródás, az agyi infarktus előfordulásával. A HCY magas szintje az alzheimeres demencia előszobája is, mely így a mennyiségi túltáplálkozás talaján alakul ki (16).

A táplálkozás mennyiségi aspektusa tehát a 3 fő táplálék összetevő körül forog: fehérjék, szénhidrátok, zsírok. Kórós alultápláltság a fejlődő országokra, vagy leszakadó társadalmi rétegekre jellemző. Tüneteiben dominánsan a lassultság jelentkezik a kognitív képességekben. Viszont az átgondolt kalorikus visszafogottság életminőség javító és szembeötlően élethosszabbító tényező. A jóléti társadalmakat azonban a túltáplálkozás veszélyezteti, kognitív téren kockázati tényezőt különösen a káros zsírok és fehérjék bevitele okoz.

A minőségi dimenzió

A makrotápanyagokon túl a minőség kérdése merül fel. A minőséget biztosító táplálkozási tényezők a mikrotápanyagok. (Lásd: 1. ábra függőleges tengelye.) Ezek a szervezetben kis mennyiségben jelenlévő anyagokat (pl. ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek, enzimek, antioxidánsok, flavonoidok).

A hipovitaminózisok közül leglényegesebb a B12 vitamin alacsony szintje. Ez főként a kizárólag növényi táplálékot fogyasztó vegetáriusok (vegánok) körében esélyes, különösen, ha táplálékkiegészítőket nem szednek. A B12 hiánya hosszútávon több patológiás tünet között demens leépülést is indukál. Időseknél szignifikáns különbség mérhető az agyatrófia léptékében a kevés és a sok B12 vitamint fogyasztók között (17, 18). Smith (18) egyenesen a B-vitaminok (B12, folsav, B6) preventív szerepét hangsúlyozza a demencia világméretű kezeléséhez. Megjegyzendő, hogy áttekintő cikkükben Jia és mtsai (20) az eddigi eredményekben nem találták jelentősen demencia csökkentőnek a B-vitamin kiegészítőkkel végzett klinikai vizsgálatokat. (Jellemzően módszertani és elemszámbeli problémákba ütköztek.)

Időseknél a kognitív teljesítmény megtartását elősegíti a B1 vitamin az agyi glükózfelhasználás során. Ugyanígy a kognitív teljesítmény megtartását segíti elő a kobalamin megfelelő szinten tartása. A B9 vitamin szintén a demencia késleltetőjeként számon tartott (21).

Több vizsgálat (szám szerint 13) született táplálékkiegészítők adását vizsgálva az iskolai teljesítménynövekedésre. Főleg B komplex, A, C, D, E, K vitamin és nyomelemek (Fe2+, Mg2+, Zn2+, Cr, stb.) szerepeltek az intervenciókban. Az eredmények meggyőzőek voltak: szignifikáns IQ növekedést (főként nonverbális téren 0,3-9,6 pontos tartományban) és/vagy feladateredményesség növekedést találtak (22).

A réz hiánya több tanulmány szerint is az alzheimeres demencia kialakulásának kockázatát növeli (15, 23). A réz emelkedett szintje viszont a sok telített zsírsavat fogyasztóknál (és csak náluk) a kognitív hanyatlást gyorsítja (24).

A vas hiánya (a citokróm oxidázon keresztül) szintén az agy energiaellátásában okozhat gondot, mely így elégtelen mielinizációhoz, valamint az átvivőanyagok nem megfelelő szintéziséhez vezet. Következményként a már prenatális Fe-hiány miatt kisgyermekkori IQ-veszteség, prepubertásban előálló Fe-hiány okán pedig ebben az életkorban fellépő IQ-veszteség várható (21). A Fe emelkedett szintje szintén kockázati tényező több téren is. Az oxidatív tendenciák felerősödése miatt mind az öregedésnek és a DNS károsodásának, mind pedig a rák előfordulásának rizikótényezőjeként tartják számon (16). Ezen túl felszaporodó Fe-mennyiséget mutattak ki az Alzheimer betegségben is (23).

Értékrendszerek

Az értékek képződése új útvonalat jár be a modern, fogyasztói társadalomban. A alapvető értékek néhány ezer éve a létfenntartást szolgálták. A kultúra lassan, a környezeti hatásoknak megfelelően emelkedett ki egy ember-természet közegből, mely a tapasztalatokat volt hivatott átadni és megőrizni. Így jutott el az emberiség a technikai vívmányok magas fokára. E kultúrákban megszülettek a jogilag létező szervezetek és érdekek is, melyek a technikai vívmányok továbbvitelét a közvetlen emberi befolyás alól kivonták. Ezzel viszont megfordult az értékteremtés folyamata: az egyén mint eszköz (fogyasztó és munkaerő) jelenik meg a rendszerben, és a szervezeti érdekek kiszolgálója.

Az értékteremtés új forrása gazdasági, semmint humán, mely divatot, trendet akar teremteni például márkanévvel, „életérzés” biztosításával. Ennek eszköze a minél hatékonyabb reklám és a gazdasági, politikai érdekérvényesítés. A még meg nem szilárdult értékrendű produktumok először külső (extrinsic) motivációként bukkannak fel az egyén életében, majd ebből interiorizálódik mint érték. Ezzel a lépéssel akár élettani drivevá is válhatnak.

A táplálkozásbeli szokások megváltoztathatósága is ezen az úton halad. Például a chipsek erőteljes reklámja először extrinsic motívumokat indít be a kipróbálásukhoz. Bizonyos társadalmi elfogadottság megerősíti az egyén választását, majd élettani szinten is ható élvezeti értékek (a táplálék látványa, tapintása, íze, és főleg metabolikus hatása, valamint csomagolása, bolti elhelyezése, stb.) az idők során belső értékké teszik. A folyamat tehát gazdasági kiindulású, fordított irányú, és ezért kevésbé emberközpontú.

Így vált lehetségessé, hogy a makro- és mikrotápanyagok mellett sok mesterséges szer része a táplálékainknak. Ilyenek pl. az ízfokozók (némelyikük gyors dependenciát képes kiépíteni, pl. glutamát), az állagjavítók, színezékek, stb. Az élelmiszergazdaság dependenciával kapcsolatos törekvései kényes társadalmi problémákat érintenek, az adózástól és munkahelyteremtéstől egészen a jogi szabályozásig és az egészségügyi kezelésekig. Ezek a táplálékok az egyén mentális képességei szempontjából a következő eredményeket mutatják.

A Benjamin Feingold elvei alapján kidolgozott étkeztetési program 4 éves alkalmazása mintegy 1 millió iskolással történt New Yorkban 1979-1983 között. A program egyszerű volt: a gyerekek iskolai menzai és büfés ételeiből kihagyták a legkárosabbnak tartott E adalékokat (tartósítószerek, ízesítők, színezékek). Vagyis az otthoni reggeli és vacsora, valamint a hétvégi családi étkezések az intervenció keretein kívül maradtak. Mégis, az eredmények az USA pedagógiai történetében eddig tapasztalt legdrasztikusabb javulást mutatták minden téren. A korrepetálások csökkentek, a tanulmányi eredmények javultak, a felvételi eredmények jobbak lettek (25). Ugyanilyen jó eredményeket értek el fiatalkori bűnözők magatartásproblémáival több intézményben, ahol a kóla automatákat ásványvizesekkel helyettesítették, és a menzán nincs csokoládé és cukor, tartósított és adalékanyagos élelmiszer (26).

Néhány, a dependencia irányába ható anyag az élelmiszerekben: cukor, koffein, guarana, glutamát, cisztin, aszpartámsav. Ezek az aktivitás- és hatékonyságszint fenntarthatóságát növelik a személyben, és a megvonás fázisában az adott anyag pótlására indítanak sóvárgást. Az E-adalékok egészségi hatása szerteágazó. Bizonyos adalékanyagokat egészen károsnak (pl. karcinogén) tartanak, bár folyamatosan felülvizsgálják a használhatóságukat. Az egyes élelmiszerben előforduló mennyiségük alapján nem károsak, viszont sok kicsi sokra megy alapon idővel felhalmozódnak. A dolgozat szempontjából – az előbbi Feingold-féle megközelítésen túl – főleg az 500-as tartományban előforduló alumínium tartalmú adalékanyagok játszanak szerepet; továbbá egyéb forrásból (csomagolás, stb.) az ételbe vagy italba jutnak, s a szervezetben az Alzheimer betegség egyik rizikófaktorát jelentik (27).

A memóriaveszteség forrása lehet az előbb említett glutamát, cisztin, aszpartámsav (ízfokozók), melyek kínai étterem szindrómaként ismeretesek (28).

Az E-adalékok és a dependencia irányába mutató tápanyagok használata különösen a gyorséttermek és a luxuskalóriák (pl. édességek) specialitása. Szomorú, hogy már több mérgezés történt az újabb cukorkák rikító, természetellenes színei miatt, miután gyerekek hasonló színű tisztítószereket is megkóstoltak (29). Ez az ízek korai (egészen prenatális korig visszavezethető) rögzülésének felelősségét mutatja. A gyermekeket célzó élelmiszerreklámok erőteljesek, célzatosak és hatékonyak (30), melyek szabályozására már születtek bizonyos lépések – leginkább az EU-ban.

A gazdasági érdekek így válhatnak az egyén számára potenciális egészségkárosító faktorrá, melyek a mentális képességek terén is jelentkeznek.

Kapcsolatrendszer

Az eredeti mikro- és makroösszetevők a táplálékban a jóléti társadalmakban a mennyiség túlzása és sokszor kapcsoltan a minőség hiánya felé tolódtak el. Ehhez a tendenciához kapcsolódik egy gazdasági érdeken alapuló élelmiszeripari törekvés, mely az olcsó előállítást, eltarthatóságot és kívánatosságot vegyi alapon is támogatja. Ez az új, néhány évtizede jelenlévő trend alapjaiban avatkozik az egyén táplálékválasztásába, a korai tanulástól a kondicionált válaszok rögzítéséig, amivel kapcsolatban elengedhetetlen a tájékoztatás és a média felelősségének hangsúlyozása.

A társadalmi törekvés a kiművelt emberfőket, mi több, az élethosszig tartó tanulást hangsúlyozza – különösen a mai, információban nagyon is gazdag közegben. Ezt a törekvést tovább erősíti a gazdasági verseny, ahol a kutatási eredmények, technikai előmenetel a társadalom boldogulásának letéteményesének látszik. A mentális képességek táplálkozással felépülő alapjait azonban gondatlanul kezelik, egyenesen destruktív lehetőségeknek teret adva. Ha a táplálkozásban rejlő lehetőségeket egy társadalom mind preventív, mind rehabilitációs téren elhanyagolja, s engedi a médiában a félreinformálást, azzal a saját versenyképességét sodorja veszélybe.

Irodalomjegyzék

  1. Popper P.: Várj, amíg eljön az órád – Rekviem Indiáért. Saxum Kiadó, Budapest, 2005
  2. Ceci, S.: Ten Surprising things about intelligence. Psychology Today. 34(4):46-53, 2001
  3. Mackintosh, N. J.: IQ and Human Intelligence. Oxford University Press, 1998
  4. Murphy, S.P., Allen, L.H.: Nutritional Importance of Animal Source Foods. J Nutr. 133: S3932-5, 2003
  5. Singh, P.N.: Does low meat consumption contribute to greater longevity? in: Sabaté, J. (szerk): Vegetarian Nutrition. CRC Publications, New York. 135-70, 2001
  6. Robbins, J.: Healthy at 100. Ballantine Books, New York, 2006
  7. Oláh A., Kállai K., Vadnai Zs.: Reformkonyha. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990
  8. Davies, S., Stewart, A.: Nutritional Medicine. London, Pan Books, 1987
  9. Kopelman, P.G.: Obesity as a medical problem. Nature 404:635-43, 2000
  10. Rajaram, S., Wien, M.: Vegetarian Diet in the Prevention of Osteoporosis, Diabetes, and Neurologic Disorders. In: Sabaté, J. (szerk): Vegetarian Nutrition. CRC Press, Boca Raton, 109-34, 2001
  11. Janelle, K. C., Barr, S. I.: Nutrient intakes and eating behavior scores of vegetarian and non-vegetarian women. J. Am. Diet. Ass. 95(2): 180-6, 1995
  12. Simopoulos A.P.: Human requirement for N-3 polyunsaturated fatty acids. Poult Sci. 79(7):961-70, 2000
  13. Bourre J.M.: Effects of nutrients (in food) on the structure and function of the nervous system: update on dietary requirements for brain. Part 2: macronutrients. J Nutr Health Aging. 10(5):386-99, 2006
  14. Kramer, M.S., Aboud, F., Mironova, E. et al: Breastfeeding and Child Cognitive Development. Arch Gen Psychiatry. 65(5):578-84, 2008
  15. Bourre J.M.: The role of nutritional factors on the structure and function of the brain: an update on dietary requirements. Rev Neurol. 160(8-9):767-92, 2004
  16. Robbins, J.: Healthy at 100.Ballantine Books, New York, 2007
  17. Kwok, T., Tang, C., Woo, J. et al: Randomized trial of the effect of supplementation on the cognitive function of older people with subnormal cobalamin levels. Int J Geriatr Psych (13) 611-7, 1998
  18. Vogiatzoglou, A., Refsum, H., Johnston, C. et al: Vitamin B12 status and rate of brain volume loss in community-dwelling elderly. Neurology. 9;71(11):826-32, 2008
  19. Smith, A.D.: Prevention of dementia: a role for B vitamins? Nutr Health. 18(3):225-6, 2006
  20. Jia X, McNeill G, Avenell A.: Does taking vitamin, mineral and fatty acid supplements prevent cognitive decline? A systematic review of randomized controlled trials. J Hum Nutr Diet. 21(4):317-36, 2008
  21. Bourre J.M.: Effects of nutrients (in food) on the structure and function of the nervous system: update on dietary requirements for brain. Part 1: micronutrients. J Nutr Health Aging. 10(5): 377-85, 2006
  22. Benton, D.: Micro-nutrient supplementation and the intelligence of children. Neurosci Biobehav Rev 25 (2001) 297-309, 2001
  23. Deibel M.A., Ehmann W.D., Markesbery W.R.: Copper, iron, and zinc imbalances in severly degenerated brain regions in Alzheimer’s disease: possible relation to oxidative stress. J Neur Sci. 143(1-2): 137-42, 1996
  24. Morris, M.C., Evans, D.A., Tangney, C.C. et al: Dietary Copper and High Saturated and Trans Fat Intakes Associated With Cognitive Decline. Arch Neurol. 63:1085-8, 2006
  25. Schoenthaler, S.J., Doraz, W.E., Wakefield, J.A.: The impact of a low food additive and sucrose diet on academic performance on 803 New York city public schools. Int J Biosoc Res 8(2):185-95, 1986. In: Robbins, J.: Reclaiming Our Helath. H J Kramer, Triburon, California 173, 1996
  26. Schoenthaler, S.J.: Diet and Crime: An Empirical Examination of the Value of Nutrition int he Control and Treatment of Incarcerated Juvenile Offenders. Int J Biosoc Res 4(1): 25-39. 1983. In: Robbins, J.: Reclaiming Our Helath. H J Kramer, Triburon, California 172, 1996
  27. Solfrizzi, V., Colacicco, A.M., D’Introno, A. et al: Macronutrients, aluminium from drinking water and foods, and other metals in cognitive decline and dementia. J Alzheimers Dis 10(2-3):303-30, 2006
  28. Toth, L.: Why Can’t I Remember?: Reversing Normal Memory Loss. Avery Publications, New York, 1999
  29. Riffat, F., Cheng, A.: Pediatric caustic ingestion: 50 consecutive cases and a review of the literature. Dis of the Esoph, 22(1):89-94, 2009
  30. Aktas, A.Y.: The effects of television food advertisement on children’s food purchasing requests. Pediatr Int. 48(2):138-45, 2006

Kökény Tibor: Táplálkozás és mentális képességek időseknél. in: Endrei Judit: Korhatártalanul – 50 után is aktívan. 286-291.o.

Hasonló cikkek: KLIKK

Advertisements