OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OM ASRAM

India: jóga és spiritualitás

Egy hét alatt 10 ezer km zarándoklat

 

Febr.17.

Este Swamiji Bangaloreba utazott, hogy ott aludjon a másnapi út előtt. Már több mint két hete tartózkodott ebben a terápiás egyetemi campusban, ahol a tanítványaival együtt kezeléseket kapott. Uma ránk bízta az étkészletét, hogy hozzuk kézipoggyászként a repülőn. Később szóltak, hogy egy kést vegyek ki a csomagból, mert nem vihető a fedélzetre a kézipoggyászban.

Este szatszang volt a Swamiji szobájában, bár ő nem volt jelen személyesen, azért telefonon ránk csörgött. Utána összepakoltam, a kést persze nem találtam, pedig kétszer is megnéztem.

Rövid éjszakai pihenés 4,5 óra alvással.

 

Febr.18. Négy óra előtt magamtól keltem. Az éjszakára égve hagytam a fürdőszobában a villanyt, hogy a szúnyogok oda menjenek, nem is volt gond, nem csíptek. A maradék dolgokat gyors pakolással rendezem, majd a már campusban bent várakozó taxiba pakoltunk. Nyugis sofőr volt, a remélt 50 perc helyett 100 perc alatt sikerült a reptérre érni. Még szerencse, hogy időben elindultunk. A kialkudott, szigorúan 3000 rúpia helyett 3500-at kért volna, az “Airport toll” miatt. Kreatív, de nem nyert.

A reptéren feladatuk a csomagokat, aztán a WC-ben levő “bombához” hívtam security-t. Szerencsére kiderült, hogy elektromosan időzített légfrissítő, melynek van digitális visszaszámlálója. Azért megköszönték, hogy figyelmes utasként szóltam nekik. Megérkezett Swamiji – a problémás térde miatt tolószékben. A csomagfeladást követően az átvilágításhoz mentünk a kézipoggyászokkal. Kiderült, hogy a kis kés tényleg a kézipoggyászban volt az evőeszközökkel… Swamiji:”That’s not good”. Uma is visszhangozta, hogy ő mondta nekem. Kitartóan igyekeztem megvilágítani a helyzetet, hogy megnéztem kétszer is, de nem találtam. Aztán Swamiji visszaküldött, hogy kérjem meg a reptéri biztonságiakat, hogy hozza el a pilóta nekünk Delhibe, és ott adja vissza. Így futottam még két kört, végül azzal a sovány eredménnyel, hogy csak csomagban feladva lehet a repülőn a kés. Esetleg legközelebb a bangalore-i reptéren felvehetem, ha felmutatom a mostani beszállókártyám. Sem feladandó csomag nem volt már, a későbbi felvétel lehetősége pedig elég távolinak és kiszámíthatatlannak tűnt. Így mentálisan búcsút vehettünk a késtől. Végül a VIP loungeban Swamijival együtt fogyaszthattuk el a reggelinket. Szomorú voltam a kés miatt, de a Mesternek volt hozzám egy személyes kérdése, hogy megettem-e doszát (idli), amit megnyugtatásként éltem meg. Aztán a géphez indulva elengedett még egy poént, hogy a kést ne feledjem 🙂 Ezzel le is lett zárva a kés ügylet.

A gépen aludtunk – 2 óra 45 perc volt az út Delhibe. A bangalore-i nyár után leszálltunk a ködös hidegbe: 3̊C, bár nekem nem tűnt ennyire alacsonynak a hőmérséklet. Kiszálláskor segítettem a Swamiji priority csomagjait felszedni, de a mieink is gyorsan érkeztek. Az Új-Delhi reptéren Mahamandaleshwar Swami Gyaneshwar fogadta Swamijit, és mentek is taxival tovább, mi pedig taxiztunk a Mehrauli kerületben lévő Sri Devpuruji Ásramba.

Egyik útitársunk, Kripa folyamatosan a kényelmes utazással volt elfoglalva, de kiderült, hogy 12 éve ott volt annál az afrikai balesetnél, ahol a cseh nő meghalt, ő pedig több helyen törte a csontjait, melynek utózöngéje az utazás fóbia, biztonsági öv kényszer, melyek a mai napig tartják magukat.

Az ásram melletti két telket is beépítették, kb. 1,5 m-re a mi épületünktől. Meglehetősen zsúfolt lett így 😦

Találkozunk Fazekas (Szitagíta) Mariannal. 2 hónap Jadan után ma tért vissza Magyarországra. Ettünk, majd segítettünk (én a tűzre felügyeltem a kandallóban, Sára a konyhában előkészített), majd Swamiji ellenállhatatlanul megindult: „miért nem vagyunk készen, reménytelenek vagyunk, szálljunk be a liftbe”. A kocsi mellett még odahívott magához, hogy jön a taxi, gyorsan legyünk ott a konferencián. A taxi jött, bezsúfolódtunk 5-en, majd rögtön dugóba kerültünk. Nagy nehezen megérkeztünk az India Gate közelében a konferencia színhelyére. A lábam a taxiban elzsibbadt, mivel ennyire zsúfoltan ültünk: hátul négyen. A konferenciát az azóta professzorrá avanzsált Gulab Kotari szervezte a szanszkrit nyelvről és India szent iratairól, a védákról, melyen Swamiji is előadott. Jelen volt 3 tévé, fotósok, minden, ami egy ilyen kaliberű konferencián kijár.

Rövid nassolást követően Swamiji továbbviharzott  egy vendégségbe egy meghívásnak eleget téve, mi pedig Gyaneshwar és Umapuri társaságában visszataxiztunk a Mehrauli Ásramba.

A kandalló tüzét felélesztem, majd a konyhában segítek zöldséget pucolni, és egy cikket írok Sadhvi Anandinak. Craniosacralis kezeléssel ellátom Gyaneshwarjit, mivel fáj a feje. Előtte csipszeztünk, ekkor derült ki, hogy fáj a feje. Kérdezett az egyik debreceni tanítványtárs felől, aki nemrég töltött kint pár hónapot az ásramokban. Mesélt néhány történetet, amik akkor estek meg velük Jaipurban. Vicces volt 🙂

Este vacsora, és kezd kialakulni, hogy Swamiji vonattal megy reggel 6.00-kor, mi a mentőautóval később. A kocsi a Jadan Ásramhoz tartozó kórházé, most épp szervizbe vitték.

Pár indiai vendég érkezett, akik Ausztráliában élnek. Végül elvonulunk a szálláshelyünkre, ahol a szlovén Markoval alszom egy szobában.

 

Febr.18.

Reggel 5.20-kor Marko órájára ébredünk, Swamiji már útra kelt Jadan felé.

Mantrázás,és reggeli önvizsgálati meditáció a reggeli fohászt követően.

9.00 körül bőséges reggelit kapunk Szamádhitól, aki évek óta a Delhi Ásram menedzsere, az átutazók patrónusa. Úgy volt, hogy az Óm-Ásram mentőautójával utazunk Jaipurba, de a mentőt szervizelték, melyet 11.00-re várjuk, hogy elkészüljön, de csúszik. Szamádhi az elmúlt napok komoly helytállása és szervezése után elvonul pár órára pihenni, de kint az utcán éppen  ütemesen és kitartóan kalapálnak. Aztán én is jóganidrázom egy jó órát, közben önismerettel foglalkozom: figyelem a gondolataim. Majd arra eszmélek, hogy megbeszélésre hív Csetanpuri (Ales). Az utazásunkat beszéljük át, hogy mivel érdemes a sok csomaggal Jaipurba utaznunk. A sok mérlegelés vége a double decker vonat, amely 4 óra alatt Jaipurba ér. Kényelmes üléseken utazunk helyjeggyel a double decker felső emeletén, miközben a kaja árusok járnak, a portékáikat ajánlgatva: bread omlett, bread cutlet, (valahogy így kiejtve: brééd ámlitt, brééd kátlitt) csomi, Garam szamosza, Garam Burger, páni, tomato soup. 40-50 rúpiából meg lehet vacsorázni.

Jaipurban nagy nehezen fogunk két motor riksát, melyek elvisznek a Vishwa Guru Deep Ásramba, a város Szodala kerületébe. Későn érkezünk, de már várnak minket – vacsora, mindenkinek lesz ágya, szobája. Szeretem, ahogy figyelnek ránk, és nem a kimerítő utazás után kell még rendezni a vacsoránkat és a szállást.

 

Febr. 20. Az éjfél utáni fekvés ellenére 5.00-tol a fohászon ott voltam. Egy kávé segítségével éberen, de nem túlpörögve mantráztam. Emelkedett állapot volt, hiszen egész közel volt egymáshoz a mantra, Isten és a meditáló.

Majd még 2 óra alvás pótlás. Aztán szatszang Swamijival, de keveset értettem, mert hindiül beszélt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
JAIPUR, VISHWA GURU DEEP ASRAM

Foglaltunk repjegyet Jaipurból Mumbaiba, sajnos a tegnapi ajánlathoz képest (5500r) már 6000r lett az ara. De legalább kártyával tudtunk fizetni a Gyaneshwar irodájából.

Az ásramtól nem messze találtunk egy “szupermarketet”, Big Bazár néven. Sárával mindent megvettünk, amit szerettünk volna ajándékként hazavinni: ruhák, fűszerek, rágcsálnivalók. Kinéztem magamnak egy gázfőzőt, de nem vettem meg, mert nem tudtam, hogy kézipoggyászban elférne-e, vagy fel kell adni, azt kockáztatva, hogy a csomagokat dobálva a repülőn tönkremegy.

Előkészültünk a Kélás túrára, míg Swamiji Jadanban es Páliban van, de szatszang után a Mester azt kérdezte, hogy mikor megyünk Jadanba. Kélásba készültünk – válaszoltam, de ez nem hatotta meg, es egy gyors körútra küldött Jadan-Khatu-Kélás-Jaipur útvonalon. Kezdődik az újabb Madrapur végtelen utazása, mint Robert Merle regényében.

Elmentünk még egy esküvőre Swamiji kíséreteként néhány bhaktával együtt még aznap este, ahol jó volt a kaja, külön ránk figyeltek a kiszolgáláskor, és egy előkelően kialakított szeparéban foglaltunk helyet. Drón felvételeket készítettek, Salsa feliratű pincérek piros egyenruhában sürögtek körölöttünk, miközben az egyik házigazda adagolta nekünk az ételeket. Volt tűzijáték, élőzene, vőfélynek megfelelő moderátor hölgy. Azt mondták, hogy csak a hely bérleti díja 1 éjszakára 20ezer EUR, erre jön még rá a fogyasztás meg a személyzet.

Swamijit az eljövetelünk előtt külön felkonferálták, megáldotta a párt, majd ő autóval utazott Jadanba, mi meg a Vishwa Guru Deep Ásramba. A lakodalom helyét elhagyva láttunk egy vendéget, aki kijött a helyszínről a párszáz méterre odébb álló bagós boltig, ahol nagy valószínűséggel sodortak neki egy trombitát. J

Az Ásramban Gyaneshwar 2perc alatt kitalálta, hogy hol kell buszra szállnunk, es elértük a 22.00 órás éjszakai járatot. Sleeper dupla fülkében utaztunk, szintén olcsón, és vizszintesen fekve 🙂

 

Febr.21. Hajnalban, 5 óra út után éjszaka megérkeztünk Jadanba, az Óm Ásramba. Kicsit túlvittek, de 1,5 km sétával sikerült visszaértünk a megfelelő kapuhoz, mely bevezetett az UNESCO által a világörökség részeként számon tartott épülethez. Rövid várakozás után érkeztek a bhakták, és részt vettünk a hajnali szertartáson Ganésa, majd Siva felé, utána elvégeztük a reggeli gyakorlatainkat. Végül még 2 órát pótoltunk az alváshoz.

Reggel Erzsivel (Taradevi) találkoztunk, aki már 2 és fél éve van kint önkéntesként. Kicsit tudtunk beszélgetni, és hoztunk neki doppingot: 2 literes Pepsi és édesség. Amikor egy ilyen helyen lelkileg maga alatt van az ember – ami könnyen előfordul –, akkor gyorssegélyként jól jön a dopping. Egyébként le vannak tiltva: nem ehetnek csokit és krumplit sem.  Szóval csempészek is lettünk… 🙂

Indulás busszal Páliba, majd egy következő járattal Jodhpurba, majd egy további busszal Nagaurba. A jodhpuri úton forintot es centet meg EUR-t váltottunk a buszon utazó helyiekkel, akik érdeklődtek a magyar és egyéb érmék iránt 🙂 A nagauri úton egy jaina, Laksmi nevű kis hölgy nagyon barátkozott, még azt is kérdezte, hogy jöhet-e Európába, hozzánk lakni. Végül annyiban maradtunk, hogy majd FB-on tartjuk a kapcsolatot.

Ezen a járaton gyűjtöttek adományt goszalára, vagyis a szent tehenek ellátására.

Nagaurban busszal próbáltunk továbbutazni, de mindkét állomáson azt mondtak, hogy a másikról mennek járatok Khátuba, a Srí Mahaprabhuji Ásramjába. Így maradt a Csandrapurí 1000-1300 rúpiás utazási verziója taxival. A taxiállomáson sikerült 1000-ről 900-ra lealkudni az útiköltséget pillanatok alatt, es egy kényelmes Mahindraval utaztunk. Khátuban Csandrapurí tartózkodó volt, de udvarias. Amikor a gyors tovább utunkról tájékoztattuk, megkérdezte a taxi sofőrt, hogy mennyiért vinne el tovább a következő célállomáshelyre, a Kélás Ásramba. 3000 rúpia a 120km… Ugyanennyit mondott a helyi taxis srác is, aki az Ásramban nőtt fel, és jobb a helyismerete. A srác vitt minket tovább egy remek, nem csilis (!) lasagna ebéd után. Csandrapuri a sok kiadást hallva tett egy felajánlást részükről, és adott 1000 rúpiát, pedig mondtam nekik, hogy ezt mintha fordítva szokták volna. Aztán titokban a konyhaasztalon hagytam 2000 rúpiát, így adva adományt az Ásramnak.

Kérdeztem Csandrapurit, de nem ő olvasta a blogom Indiából, pedig a Jasraj cikket ő fordította. Egyébként szépen, folyékonyan beszél hindiül vagy marvariul, igéket használva és ragozva.

Hosszú es döcögős út végén 20.30 körül megérkeztünk a Kélás Ásramba. Palacsinta volt vacsorára saját termesztésű és készítésű hibiszkusz dzsemmel. First class service Laksmanék részéről J Laksman már az 1990-es évek közepe óta kint él kisebb megszakításokkal. Eredetileg szlovén katonatiszt volt, és nyugdíjasként az ásramokban önkénteskedik. Kélásban több mint 10 éve tartózkodik.

Alváshoz a régi szobámat kaptam, amelyben 15 éve laktam. Immár melegvizes bojler is volt a fürdőszobában, de sokat nem változott. Mutattam Laksmannak, hogy annak idején hová dugtam a pénzem 😉

Laksman mesélte, hogy kiszáradt a kút, sőt a másik, pár éve fúratott kút is. A gazdák a környéken szintén ezt tapasztalják: a talajban a vízszint egyre lejjebb húzódik. Az intenzív locsogásos mezőgazdaság az erdők kiirtásával együtt ide vezet.

Aludtunk mint a tej.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
KÉLÁS ÁSRAM

Febr.22. Reggel 6.30-tól fohász a mandirban, majd pár fotót kattintunk az ásramról, aztán gyors kávézás, teàzás. Elvisszük magunkkal a tegnapi maradék palacsintát is az útra. Laksman kikísér a buszhoz, a másodikra kell felszállni 7.30-kor, amely egyenesen Jaipurba visz. Azért izgultunk út közben, hogy elérjük-e a repülőt, mivel a busz meg is állt valahol, és vesztegelt jópár percet. A busz közvetlen a metróállomás mellett tesz le, 10 rúpiáért az Ásram utcájához érünk. Mindez kényelmesen, gyorsan, és alkudozás nélkül. Főnyeremény.

Ez a visszatérés, melyhez annyi adalék jár még, hogy többen hitetlenkedtek út közben, hogy busszal nem lehet megtenni ezt a zarándoklat körutat. Jó részét márpedig így utaztuk át. Modern zarándoklat, a Mester szervezésében.

Beviharzunk az Ásramba, de megnyugtatnak, hogy nem kell rohanni, van még másfél óránk. Pakolás, étkezés (brutál csilis krumpli), pénzügyek intézése. Még egy kevés ászanázás is belefér. A sok utazás es ülés kifejezetten megrövidíti az izmokat, jólesik a nyújtás, mivel már a térdünk alatt alig tudjuk megérinteni a lábunkat.

Riksával megyünk a jaipuri reptérre. Itt is, de az összes indiai reptéren megnyugtató biztonsági készültség van: fegyveres katona a bejáratnál, poggyász ellenőrzés, stb. Bejelentkezünk, majd a beszállás előtt még szundítunk úgy félórát. Az össze-vissza éjszakák és alvások miatt ránk fért a pótlás.

Az Air India tényleg kényelmes, az ülések között nagy hely van a lábnak, ahogy Swami Gyaneshwar is leírta. A kaja is jó: rizses szabdzsi, saláta, desszert: gulab dzsamun. Még a szomszédét is elkértük, tartalékként jó lesz a további útra.

Mumbaiban a reptér mellett felszálltunk az első buszra. A kalauz készségesen segített, hogy hol találunk szép parkot a busz vonalán, és mely járatok szállítanak vissza a nemzetközi reptérre. Így kötöttünk ki Povai városrészben, ahol nehezen mozogtunk a csomagokkal, ezért az ottani nagy tó partján telepedtünk le. Épp a vízinövényektől mentesítették egy hajóval a tavat, a helyi vízimadarak örömére. Pár koldus kölyök pillanatok alatt megtalált minket, és nyomták a sablonszöveget: „Money, money”. Sikerült odébb taszigálni az egyiket, amiből megértették, hogy ma nincs nekik termés. Ettünk banánt, narancsot, majd vettünk melaszt (barnacukor), amit nagyon szeretek, és vizet meg gyümölcsöt. Visszariksáztunk a reptér nemzetközi oldalára. Egy étteremben ettünk vega burgert és sült krumplit, majd 21.00 körül bementünk a reptérre. Impozáns oszlopai eredeti elképzelés szerint pávatollra emlékeztetnének, nekem Vasarely jutott eszembe, csak 3D-ben. Aludni szinte lehetetlen volt a hangoskodás, a kényelmetlen székek, és a szúnyogok miatt. A bejelentkezés csak 4 órával az indulás előtt kezdődik, így a 6.50-hez várni kellett.

Mumbai repülőtér
MUMBAI REPÜLŐTÉR

Febr23. 3 óra felületes alvást követően beszálltunk. A szúnyogok és a kényelmetlen székek kevés esélyt adtak a normális pihenéshez. Szerencsére Sára a hálózsákon tudott rendesebben aludni a széksor mögött. Van a reptéren imaszoba, így ott tudtunk gyakorolni is egy kicsit, muszlim hívők társaságában. Külön szoba férfiaknak és nőknek, sőt a muszlimoknak – a vallásuk által megkövetelt higiénia miatt – külön lábmosó.

A repülőn rögtön álomba zuhanunk, aztán érkezett a reggeli, amely jó mint mindig. Aztán Sára folytatja az alvást, én meg nem bírok aludni, és találok értelmes filmet, amit végignézek.

Egy nagydarab nő mellett ülök – mármint ez nem Sára 🙂 -, alig férek el, átlóg hozzám a karja.

Folyadékhiányom lehetett, mivel 2 pohár frissen facsart narancslevet és egy pohár vizet pillanatok alatt elfogyasztottam.

Isztambulban kimentünk a reptérről – szerencsére nem kell magyaroknak vízum az országba belépéshez, nem úgy mint több más EU-s országnak. A kellemesen langyos időben a reptér melletti parkban hevertünk, szunyókáltunk, majd ettünk. Találtam egy boltot a metró mellett lent az aluljáróban, ahol nem olyan magas árak voltak, mint a reptéren szoktak lenni. Pár dolgot vásároltam.

A hazaút csendesen telt. Láttam egy jó dokumentumfilmet I AM ALI címmel. Zseniális volt a fickó, nem csak a bokszban, hanem az élet több területén is.

 

Kökény Tibor

Advertisements