Ganesa

Indiában a szent Benáresz (Váránaszi) városába vetődtem el pár éve. Benáresz nagy múltnak és nagy tiszteletnek örvend a hinduk körében. Itt élt a híres szent Kabirdász, a városban tanított Buddha és Guru Nának, illetve maga a település Babilonnal egyidőben keletkezett, vagyis az emberi civilizált történelem egyik még létező pillére.

Imádják és tisztelik itt Ganésát, Siva fiát, akihez a jólétért és az akadályok elhárításáért imádkoznak. Ganésa az elefántfejű isten, akinek hordozó állata egy egér – a legtöbb képen így is jelennek meg. Annak idején Siva vágta le a saját gyermeke fejét, és helyére kapta az első felbukkanó állatét, így lett a történelem első „szervátültetéses” személye…

Benáreszban vacsorázni szerettem volna. Találtam egy kis étkezdét, ahol egyszerű, tipikus indiai ételek közül lehetett választani: olcsón, ízleteset. Az étkezés befejeztével szerettem volna még desszertet is fogyasztani, melyek nagyon ínycsiklandó tálalással egy üvegfal mögött, lépcsőzetesen elrendezett polcokon kínálták magukat. Ladu, barfi, milk cake, gulab dzsamun, töltött tekercsek sokféle változatban. Az ember szájában összefut a nyál. Az alsó sorban egy mandulás süteményt nézegettem, amikor kiderült, hogy nem csak én érdeklődöm a desszert után. Ugyanis egy egér bukkant fel a pultban, és lekapta a mandulát a sütemény tetejéről, és jóízűen rágcsálni kezdte. Első döbbenetemben hívtam a kiszolgáló tulajt, akinek mutattam és mondtam, hogy ott egy egér. Az európai higiénés elvárások, és a saját, fertőzéstől való viszolygásaim hangsúlyával szóltam emberünkhöz, aki rögtön széles mosollyal lelkesedésen felkiáltott: „Igen! Éljen Ganésa!”

Végül is, így is lehet szemlélni.

 

Kökény Tibor

Advertisements