A reménytelen leprás

Volt egy nagyon istenfélő és végtelenül bőkezű kereskedő. Felnevelte öt fiát, és a házában nagy vagyont gyűjtött össze. Vagyona határtalan volt. Gyönyörű felesége nemes család sarja volt. Minden rokona és barátja dicsérte. Bár minden ilyen szerencsésen alakult az életében, mégis leprás lett. A testét férgek lepték el. Egyik előző életének tettei eredményezték betegségét. Ritkán találni olyan személyt, aki tehetős, egészséges, és fiakkal és kitűnő feleséggel megáldott; mindeközben minden élőlény iránt együttérzés van a szívében. Ahogy ritkán találni olyat, aki ismeri a sásztrákat, remek előadó, és mégsem büszke magasrendű származására, és nem talál másokban hibát. Ugyanígy ritkán találni olyat, aki alázatos, akinek a szemében a herceg és a nincstelen ugyanolyan, és akinek minden nő olyan, mintha az anyja lenne. Ahogy ritkán lelni olyat, aki mindig jótékonykodik, elméjében minden aggódást félretett és mindig Srí Harit dicsőíti. De az előző életeknek megfelelő gyümölcsöt arat az ember; így a kereskedő teste súlyosan megbetegedett. Az egész teste férgekkel volt tele, és a belőle áradó bűz mindent betöltött. Senki nem bírt még rápillantani sem, mindenki undorodott tőle. Akikről életében gondoskodott, és etetett, azok, amikor ő a halálán volt, messzire kihelyezték az otthonából. Szívében nem emlékezett Srí Harira, a Mennyek Urára.

A gyógyszerek csődje

Az orvosok komoly betegségként diagnosztizálták az állapotát. Bár mindenféle orvossággal megpróbálkoztak, Visnu nem volt kegyes felé, így a betegség tovább romlott. Az asztrológusok a hátráló bolygók zavaró hatása miatt ajánlották bizonyos mantrák ismétlését. A varázslók szerint az istennő megharagudott. „Ha a nevében koldulsz, akkor bizonyos a gyógyulás” − ajánlották. Az összes hallott gyógymód ellenére az állapota egyre romlott. Ha az ember nem kapcsolja az elméjét Srí Hari lábához, akkor még a nektár is méreggé válhat. Egy brahmin azt tanácsolta, hogy ismételje Malhari nevét. Egy másik javaslata szerint a vagyonát szét kell osztania a brahminok között. Megint más a Nap imádatát és a Gajátri mantra ismétlését javasolta. Mindegyik javallatot kipróbálta.

Az öngyilkosság gondolata

Bár az összes vagyonát a gyógymódokra áldozta, mégsem javult. Sőt, egyre romlott az állapota: úgy bűzlött, hogy senki nem ment a közelébe, és a teste tele volt férgekkel. Nagy nyomorúságában végül ezt gondolta: „A testemet a Bhagirathi folyónak ajánlom.” A kereskedő a fiait, feleségét, rokonait és szomszédait hívatta, s azt mondta nekik: „Vigyétek a testem a Bhagirathihoz, és dobjátok bele. Sok gyógymódot javasoltatok, de a karmáim a gyógyulás útjában állnak. Áldozatként a folyóba ölöm magam.”

Ezt hallván az emberek felmordultak, hiszen szerették. Végülis megfogták, és a folyópartra vitték a testét. Rengeteg ember verődött össze, hogy lássák a különleges eseményt. „Hogy lehet, hogy öngyilkosságot követ el? − kérdezte az egyik. − És hogyhogy a felesége és a fiai közömbösek?” Egy másik így válaszolt: „A mi végünk is lehet ilyen. Épp ezért kell az embernek Srí Harit dicsőítenie.”

Hallva az embereket a kereskedő ezt mondta: „Lökjetek a folyóba! Nem bírom ki ezt a rettenetes betegséget.” Mindenki egyetértett a kívánságával. Vizeskorsókat hoztak, amiket a végtagjaira erősítettek.

Padmanab érkezése a krízisben

Épp ekkor érkezett oda fürdeni Padmanabh, Kabir tanítványa. Isten nevét igaz szeretettel ismételte: „Ráma, Krisna, Govinda”. A Bhagirathi partján összezsúfolódott tömeg nézte a kereskedőt, és mivel szerették, együttérzés volt bennük. Padmanabh megkérdezte tőlük: „Milyen szokatlan dolgot figyeltek?” Elmondták neki az egész történetet. Padmanabh, hallva ezt, közel férkőzött a kereskedőhöz, és azt mondta neki: „Nem kell öngyilkosságot elkövetned. 8,4 millió létformán estél keresztül. Végül elérted az emberi formát, és ha ezzel öngyilkosságot követsz el, akkor sosem kerülsz ki a születés és halál körforgásából. Mivel az ember a tettek bolygójára született, csak Hari imádata menti fel a születés és halál körforgásából.” A kereskedő így felelt: „A karma nagy hatalmú, és lehetetlen kiállni. Rengeteg gyógymódot kipróbáltam, de az egész testem tele van férgekkel. A testem bűze mindent elborít. Az összes rokonomnak gondot jelentek. Az összes kipróbált módszer csődöt mondott.”

Ráma neve meggyógyítja a leprást

Padmanabh ekkor ezt mondta: „Még egy gyógymód maradt hátra. Ha háromszor elismétled Ráma nevét, a betegségedből teljesen kigyógyulsz. Ha valaki a védákat, sásztrákat, puránákat olvassa, vagy mantrákat és aszkézist gyakorol, de Isten nevét nem ismétli, akkor minden hiábavaló. Az ember imádhat különböző istenségeket, bemutathat áldozatokat és tehet felajánlásokat, Isten neve nélkül mindez hiábavaló. Szent fürdőhelyekre járhatunk, és az összes vallási ceremóniát elvégezhetjük, Isten neve nélkül mindez hiábavaló. Ülhetünk tüskéken, és lemondhatunk jószágról, földről, ékszerről és ételről, ha Istent nem tartjuk a szívünkben, mindez hiábavaló. Bárminek is kezdünk, először Kesav és Nárajan nevét ismételjük, és a tettek végével Visnu nevére emlékezzünk. Most ismételd Ráma nevét, és minden fájdalmad rögvest elhagy!” Így szólt Padmanabh, majd a tömeghez fordult: „Ha Ráma nevét háromszor elismétlitek, az összes földi baj rögtön távozik.”

Visnu bhaktáját hallva mindenki Ráma nevét kezdte ismételni. Ahogy Isten nevét háromszor ajkaikra vették, egy rendkívüli dolog történt: a kereskedő teste istenivé vált. Mindez a bhakták hatalmas dicsősége miatt történik, amit még a legfőbb istenségek sem értenek.

Ráma neve az egész tömeget meggyógyítja

Ahogy az összegyűlt emberek Ráma nevét ismételték, az összes problémájuk egyszeriben eltűnt. Az összes ember, akinek betegsége volt, mind meggyógyult. Némelyek lázasok voltak, mások tbc-sek, de Ráma nevét elismételve a testük meggyógyult. Némelyeknek fájt a füle, másoknak duzzadt volt az állkapcsuk, de Ráma nevét ismételve a testük meggyógyult. Egyesek bőre alatt féreg volt, mások ételmérgezéstől szenvedtek, de ahogy Isten nevére emlékeztek, elmúlt a bajuk. Volt, akinek térdproblémája, másoknak gyomorfájdalmai voltak, de Ráma nevét elismételve a testük meggyógyult. Volt, akinek viszkető bőrbetegsége, másoknak leprája volt, de Ráma nevét elismételve a testük meggyógyult. Egyesek nem láttak, mások süketek voltak, de Ráma nevét elismételve a testük meggyógyult. Akik köhögtek, megfáztak, leprások voltak, gerincbajuk volt, mind felszabadultak a bajaik alól Isten nevét ismételve.

Elég a hosszú leírásból! A 108 súlyos betegség eltávozott Padmanabh látványára. A meggyógyult kereskedő gyorsan felkelt és a földre borulva namaszkarral köszöntötte Padmanabhot. „Áldott vagy, ó, nemes vaisnava! − mondta. − Azért születtél, hogy a világ megmentője légy.” Az összes benáreszi ember Padmanabh lábát imádta, és örömmel imádták folyamatosan Rámát. Munkájuk közben, álmukban, és mély alvásban folyamatosan Srí Rámát imádták.

Padmanabh egész Benáresznek Srí Ráma alakját adta

Az összes ember Kabirhoz sietett, és elújságolták, ami történt. „Padmanabh brahmin, a tanítványod háromszor hangosan elismételtette az emberekkel Ráma nevét, és mindenki felgyógyult. Ilyen csodás dolog a halandók világában eddig még nem történt.”

Majd Kabir így szólt Padmanabhhoz.

− Miért ismételtetted el az emberekkel Ráma nevét háromszor? Az egész gyógyítás megtörténhetett volna, ha csak egyszer ismétlik a két tagos szót: Rá-ma. Láthatóan nem értetted meg a Legfelsőbb Erőt. Ezt részletezendő elmondok egy történetet, ami nagyon régen történt.

Valha, a halász nagy bűnös volt. Nárada tanításain keresztül, és Ráma nevének ismétlésével lett belőle Risi Valmiki. Ez még Ráma testet öltése előtt történt, aminek a történetét előre elmondta a Rámájána. Saját belső tudásából merítve Valmiki lejegyezte az egymilliárd strófát. Siva, Kélás Ura elvette a Rámájánát, és szétosztotta a mennyek, a halandók világa, és az alsóbb régiók lakói között. Siva elosztotta a 3 világ között az egymilliárd strófát: 330 milliót adott mind a 3 világnak. A maradék 10 milliót újból elosztotta, és 3,3 milliót adott a mennyeknek, a halandóknak és az alsóbb régióknak. A maradék százezret tovább osztotta Siva a 3 világ között, ahogyan az apa elosztja fiai között, és mindegyik kapott 33 ezret. A maradék ezer versszakot tovább osztva mindegyik régiónak 300 darabot adott. A maradék 100-at elosztotta a 3 világ között 33-33 strófára. Így már csak egyetlen versszak maradt, aminek 32 szótagját Siva egyenlően elosztotta a 3 világ között, és a maradék 2 tagot megtartotta magának.

Abban az időben, amikor Hari a Kurmavatár (teknős forma) inkarnációjában öltött testet, kiköpülték az óceánt, és a felszínre került a hatalmas méreg is. A méreg elkezdte felégetni a 3 világot, és az istenek nagy gondban voltak. Sivát kérték, hogy segítsen megmenteni a világot a méreg hatásától. Siva megitta a mérget, de a torkában tartotta, és ekkor elismételte a két tagot: Ráma. Abban a pillanatban Siva lehűlt.

És most, Padmanabh, mondd, miért ismételtetted Ráma nevét háromszor az emberekkel? − kérdezte Kabir.

Bhakta Kabir e kérdésére Padmanabh a földre borult előtte.

Forrás: Mahipati: Stories of Indian Saints (Bhaktavijaya)

Fordította: Kökény Tibor

Advertisements