Bevezetés

A szó jelentése (görög): döntés, fordulat. Vagy belehalok, vagy megerősödve jövök ki belőle. Bár a laikusok körében gyakran ad félreértésre okot, amikor az „Ami nem öl meg, az megerősít” gondolatot citálják, szakmailag viszont ismert, hogy a krízishelyzetek megoldásai között előfordulhat a destruktív ineffektív vagy épp az összeomlásos kimenet.

A szót értelme szerint a válsággal kapcsolatban használjuk. A krízis olyan fordulópont, melynek kockázata van. (Orvosilag is ez a jelentése, és szükséges az orvosi eredetet is megemlítenünk, hiszen innen lett adaptálva lélektani helyzetekre a kifejezés. Eredetileg a krízis orvosi értelemben használt kifejezés: életveszélyes állapotot, sokkot, súlyos testi veszélyeztetettséget takar. Ahogy például a stressz szó is eredetileg a fizikai behatásra adott anyag-válaszra utalt, és innen került a lélektan terminusz technikuszai közé.) Ekkor mindennek megnő az értéke és jelentősége a krízist átélő számára, miközben a lényegtelen dolgok elhalványulnak, leértékelődnek.

Megemlítendő a kínai írásjel alapján a krízis jelentése, mely egyszerre fejezheti ki, hogy veszély-esély. Ebben a dilemmában és döntéshelyzetben él a krízist átélő személy is, melynek kimenetei a pozitív oldalt indíthatják be, maga a helyzet viszont alapvetően mélyebb erőpróbát és egyben veszélyt jelent a személy integritására.

Ide tartoznak a próbák, újjászületés, beavatások szimbólumai is. Pl.: felnőtté avatás (vö. Erikson 5. fejlődési szakasz), sámánná avatás, ezoterikus beavatás. Megjelenítő szimbólumai: Főnixmadár, akasztott ember (Tarotban). A krízis eme felfogása inkább a veszteség-nyereség dimenzióban működik, nem a klasszikus egyszerűen érzelmi, anyagi, kapcsolati, stb. veszteséget jelenti, ahol sokszor az esélyt nehéz felfedezni. Az esély felfedezése minden ilyen helyzetben az értelemkeresés mechanizmusát is feltételezi, ami a logoterápia területe (Frankl 2006, 1996).

A krízis történeti kezdete

Lindemann (1944, magyarul: 1998/99): Az akut gyász tünettana és kezelése. Ez a tanulmány egy 1942-es Coconut Grove-beli (bostoni klub) tűzeset túlélőivel és az áldozatok hozzátartozóival történt kezelés kapcsán született. Egy győztes amerikai focimeccs után 800-an mulattak a klubban, amikor tűz ütött ki, melyben 500-an meghaltak és 200-an megsebesültek. A sérültekkel a Massachusettsi Központi Kórház foglalkozott.

Koreai háború (1950-1953). Az amerikai hadsereg a sok sérültet egy optimálisan kialakított harctéri kezelés kapcsán látta el. Ekkor történt a krízisintervenciós technika első gyakorlati alkalmazása.

A krízis további története

Bár szorosabban kapcsolódik a krízislélektanhoz, kevés tudományos igényű leírás jelent meg a katasztrófahelyzetek emberi ellátásáról. Hazánkban főleg a tűzesetek és az árvizek kapcsán jelentkező természeti katasztrófák, némely esetekben a közlekedési balesetek a jellemzőek. A katasztrófa kezelés hazai szerve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

Nemzetközi téren a terrorizmus fenyegetése nem új keletű krízisprobléma. Ennek kiéleződése különösen a WTC támadás óta nagyon reflektorfénybe került. Történetileg azonban néhány, európai terrorista csoport, akiknek az aktivitása közismert: ETA baszk terrorszervezet, IRA és belső csoportja a Sinn Féin (akiket az utóbbi években sikerült beépüléssel lényegében hatástalanítani), valamint a Vörös Brigádok olasz szervezete. A terrorizmus újabb hulláma a madridi, 2006-os merénylet óta inkább a keleti fenyegetettséget veti fel.

A szociális krízis újabb keletű formája, ami kifejezetten jellemző Magyarországra is a hajléktalanok kérdése. A hajléktalan ellátás és támogató rendszer részei: utcai szociális munka, krízisvonal, népkonyha, nappali melegedő, Szociális Információs Szolgálat, éjjeli menedékhely, átmeneti szállás, hajléktalanok rehabilitációs intézménye, hajléktalanok otthona. A hajléktalanság nem csak a hideg időszakban ró nagy terhet a gondozókra, hanem folyamatos jelenlét szükséges a folyamatos problémák miatt. Ezek az alkoholizmus, öngyilkossági veszélyeztetettség, alapvető normarendszerek torzulása. Mindezek eredménye a társadalom peremére való szorultság, ahonnan nehéz a visszatérés. A legtöbb esetben maga a hajléktalanság is egy krízisre adott következmény, reakció, mely így halmozódó terhelés a személynek (http://hu.wikipedia.org).

DefiníciókCaplan (1964, id: Bakó 2002) szerint a pszichoanalízis és a pszichofarmakonok után a mentálhigiéne harmadik nagy tette a krízis kutatása és kezelése. Szerinte a krízisállapot akkor alakul ki, amikor:

  • a személy kénytelen a lélektani egyensúlyát megbontó, azt támadó, sokszor váratlan, elsősorban külső körülményekkel (= veszély) szembenézni,
  • ennek fenyegető közelsége számára mindennél fontosabbá válik,
  • ezeket a helyzeteket nem tudja sem elkerülni, sem megoldani szokásos problémamegoldó eszközeivel, energiáival.

Davenloo és Sifneos (1992) szerint az érzelmi krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, melyben mind a javulás, mind a rosszabbodás lehetősége adott. Ez az állapot törvényszerűen valamilyen kockázatos életesemény után, annak következményeként lép fel, mely az érintett, előzőleg egészséges személyben megteremti a krízis lehetőségét. Az általános kockázati tényező a megfosztottság, tárgyvesztés kapcsán jelentkezik.

A krízis fajtái, csoportosítása

Erikson (Ferenczi 2007) alapján megkülönböztetünk fejlődési és akcidentális, esetleges kríziseket. Előbbi a személyiségfejlődés talaján alakul ki az egyén életében természetes módon és előreláthatóan. Utóbbit általában külső életesemények generálják, mellyel a személy nem tud megküzdeni.

Jacobson krízismátrix elmélete szerint a két krízisfajta összekapcsolódik. „A krízis néhány hónaptól néhány évig tartó olyan időszak, mely alatt az egyén nagy valószínűséggel él át többszörös érzelmi fenyegetettséget, és amely alatt egyúttal sebezhetővé válik a krízis számára.” Pl.: egy serdülő krízisbe kerülhet partnerkapcsolata megszakadásakor, szülei válásakor, vagy az otthonról való elköltözés kapcsán.

A krízis időtartama

A krízisállapot összesen 6-8 hétig tart (Jacobson). Hirschowitz szerint a folyamat szakaszai:

  • kiváltó hatás (néhány óra)
  • megrettenés és nyugtalanság (néhány nap)
  • alkalmazkodás és kiútkeresés (néhány hét)
  • döntés és az egyensúly helyreállása (néhány hónap).

Az előzőek alapján azonban jobban szemrevételezhetjük a krízis két, egymástól elkülönítendő fajtáját. Ezek mind időtartamban, mind lefolyásban különböznek egymástól. A jacobsoni elmélet inkább szintetizáló hozzáállású, holott intervencióban más hozzáállás szükséges ezekhez az esetekhez. A szokásosan rövid lefolyású (6-8 hét) krízisállapot fókuszáltan megoldható. Az elhúzódó, sokszor a krízismátrixot épp időbeli lassú kialakulása miatt alig észrevehetővé tevő krízis inkább alapvetőbb személyiségváltozást igényel. Ez utóbbi esetben az eriksoni Luther-leírás remek példa, ahol egy megoldatlan kamaszkori krízis elhúzódása egy karizmatikus személyiséggel ötvöződve egészen a forradalmi társadalmi-egyházi változáshoz vezet. Véleményem szerint egy ilyen esetben a személyiség alapjainak átdolgozása, bizonyos típusú veszteségek integrálása, sőt transzcendentálása szükséges. Ezzel tovább is szőhetnénk a szálakat a spirituális krízis irányába. (Lásd lentebb.)

A krízist előidéző események

Leginkább a szociális helyzetek teremtik meg számunkra a krízis lehetőségét. Öt fő veszélyeztető csoport a krízisre, mely így a stressz alapú betegségekhez kapcsolható.

  1. Katasztrófák (baleset, erőszak, természeti katasztrófa, háború, stb.) Érdekessége ennek a témakörnek, hogy a természetközeli életmód, legyen az akár keleti kultúra, akár nyugati falusi élet, kevésbé hagy nyomot a személyben a katasztrófák esetén. A kötelességtudat, a megélés fontossága mind segíthetnek átlendülni a krízisbe jutott személynek a holtponton.
  2. Befolyásolhatatlan események. Ez a stresszfaktor is vezethet krízishez. Még a virtuális kontroll is jelentősen csökkenti a stressz hatását, ahogyan azt kísérletesen is kimutatták.
  3. Bejósolhatatlan események. Újból a kapaszkodók és a kontroll hiányáról szól dinamikailag a stresszfaktor.
  4. Az énképünk és képességeink számára kihívást jelentő események. Bár ezek az események japán minta szerint akár energetizálást is jelenthet, ha pozitív, megoldható kihívásnak éli meg a személy.
  5. Belső konfliktusok. Az egyszerre jelentkező vonzalom és idegenkedés olyan ellentétes motívumokat szül, amik, ha fontosak, belülről felőrlik a személyt. Ezt már macskáknál is előállították, amikor élelemhez negatív kondíciókat is kapcsolnak.

A krízisintervenció legfontosabb jellemzői

A krízis nem patológiás folyamat, hanem a normál élet eseményeire adott válasz. A krízisben lévő személy a klasszikus értelemben nem beteg – legtöbben hasonló helyzetben szintén krízisbe esnének.

Az intervenció rugalmas és hatékony eljárás. Nem köti magát adott terápiás irányzathoz, szinte bármit lehet benne alkalmazni. (A tudatállapotot érintő módszerek és a paraszimpatikus rendszert aktiváló módszerek kivételével, melyek kontraindikáltak a krízishelyzet intervenciójában. Pl. hipnózis, relaxáció, imagináció.) A módszert sokfélesége azonban nem teszi mindenhatóvá, bár békeszerető terápiás irányzat, mely sok más technikával és irányzattal megfér.

Gyakran nem orvosi szakemberekkel (természetgyógyász, szociális munkás, pszichológus, jogi szakember) dolgozik.

Mindezen túl a krízisintervenciónak pozitív emberképe van – a krízisben lévő nem beteg. Egy kis segítség kell egy olyan állapotban, ami mindenkivel előfordul, de a probléma legnagyobb részét az érintett személy oldja meg.

Az intervenció során fontos szem előtt tartani az időfaktort. A szokásos, rövid lefutású, 6-8 hetes krízis kezelésekor különösen fontos, hogy tudatában legyünk, hogy a páciensnél mikor kezdődött a folyamat. Egy 21 éves lány esetében a terápiás kapcsolat a 4. héten alakult ki. Eddigre már elvesztette a munkahelyét, az ottani kollégáit, akiket barátaiként tartott számon, valamint összeomlófélben volt a párkapcsolata. Szerencsére a szülői háttér és az ő támogatásuk segített átvészelni a következő két hetet, aminek a végén az első találkozáshoz képest egy rendezett, értelmesen figyelő lány jött terápiára. A társas támasz, valamint a szakmai segítség összességében viszont csak egy kompromisszumos krízismegoldást eredményezett, amiben az is benne lehetett, hogy a krízisfolyamat utolsó harmadában került el szakemberhez.

A krízisben lévő ember jellemzői

Figyelme beszűkül egyetlen problémára, azon belül is annak egyik részletére. Ez a beszűkültség a koncentrációval ellentétesen nem konstruktív, hanem önjáró üresség jellemzi mind gondolkodásban, érzelmekben pedig a perszeveratív momentumok megoldatlansága a jellemző.

A válságban lévő ember egyrészt meggyötört, érzelmileg érintett (szorongás, félelmek), másrészt a megoldáson tűnődik (problémacentrikusság). Éretlen megoldási módokkal az énünk sebezhetőségét akarjuk csökkenteni, az érett megoldási módok az én védelmére és egyben a problémára irányulnak.

A személy érzelmi reakcióit csak kismértékben képes kontrollálni és kézben tartani, igen impulzív. Lehetséges, hogy borderline impulzivitásra is asszociálhatunk. A személy mindennapi tevékenysége alacsony hatásfokú, a munkateljesítménye ennek megfelelően kívánni valót hagy maga után. Ezzel egyszerre az egzisztenciája is bajba kerülhet.

Az emberekkel megváltozik a kapcsolata: annak fényében ítél másokról, hogy tudnak-e neki segíteni vagy sem. Ez egyszerre jellemzi majd a társkapcsolatainak beszűkülését, és kapcsolatainak egyoldalúvá válását.

A tájékozódó attitűdök rendszere összeomlik. Térben és időben lehet koordinálatlan. A válságban lévőnek nincs önmagára vonatkozó jövőképe. Idői beosztását főleg a szokások strukturálják.

Sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem képes összerendezni, átgondolni, és ennek következményeként a megoldás felé cselekedni sem. Ez a megoldási módok rigiditását, illetve tehetetlenségét fémjelzi, mely így a depresszív tehetetlenséggel analóg megnyilvánulás.

Egy férfi páciens, 26 évesen került terápiába, párkapcsolati szakítás után. A jellemzők tipikusan illettek rá: meggyötört, munkájában érdektelenség és teljesítménycsökkenés, koncentrációja egyoldalúan a problémára szűkült, stb. A sérelmeket sorolva, ahogyan a barátnője elbánt vele, amikor szakított, többször azt is felvázolta, hogy ő is hasonlóan kihasználta, majd kidobta előző partnereit. Bár a fájdalom és egyfajta kognitív belátás megszületett a páciensben a saját viselkedéséről is, mégis a két hónap leteltével egy kompromisszumos megoldás született: a továbbiakban jobban résen lesz a kapcsolataiban, és nem hagyja magát kihasználni. Magyarul ő nem akart változni, és becsületes, tiszta kapcsolatot, mégha mégoly sérülékenyek lehetünk is ezekben.

A krízis modellje: tárgyvesztés

A krízis alapmodellje a tárgyvesztés. A veszteség olyan tárgyról szól, ami valamilyen, számunkra fontos fiziológiai vagy pszichológiai szükségletet elégített ki. Maga a veszteség lehet valódi vagy anticipált, az élmény a lényeg. (Vö. bejósolhatatlan események.)

A tárgyvesztés lényege a csökken az önértékelés. Minél jobban hozzánk tartozott, annál inkább csökken az önértékelés. A kliens elhanyagolja magát, rendezetlen lesz. A külvilág kulturális elvárásait, sem az eredetileg meglévő belső igényszintet sem tudja hozni. Ez a rendezetlenség kifelé is sugárzik, és a külvilág számára is könnyen detektálható. Jellemző még a tárgyvesztésre a gondoskodás és szeretet elvesztése. A tranzakcióanalízis szerint a személy a krízisben a tárgyvesztés állapotában stroke hiányban szenved. Ezt kompenzálandó az emberi közeg és a társas támasz az egyik gerince a krízisben lévő felé nyújtott intervenciónak. Az énidentitás (önértékelés) mellett a nemi identitás is megrendül. Azt is mondhatjuk, hogy az érintett személy azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. A túlzott egyszerűsítést elkerülve szakmailag a szerepelvárások elhalványulásáról, és megrendüléséről szól a helyzet.

Spirituális krízis

A személyes krízisek mindennapos, és épp ezért jobban megismerhető veszteségein túl léteznek kevéssé követhető, finomabb lelki szinten jelentkező krízisek. is. Ezek egyszerűen alapvető társadalmi vagy családi értékeket vonnak kétségbe, és ezek helyett újabb utakat, letisztultabb megoldásokat keresnek.

Ilyen krízist jár körül Luther esetében Erikson (1991). Hasonló krízis, és egyben beavatás a sámánná válás során is fennáll (Szabó 2007). Szintén ebbe a tárgykörbe sorolhatók a Lee Sannella (1987) által összegyűjtött kundalini-modellt felvázoló esetei. Természetesen a többi nagynevű szerzőt se hagyjuk említés nélkül, de épp csak felsorolásszerűen: R. Assagioli, C. G. Jung, S. Grof, R. Guénon, K. Wilber és még sokan.

A spirituális krízis két jellegzetes példáját írja le Hamvas Béla (1992) a Patmosz 1-ben. A J. D., vagy a beavatás c. esszéje egy magyar emberről szóló történet, aki saját egzisztenciális válságát a belső út felfedezésével hozta egyensúlyba, miközben a jungi szimbológiát a tantra jelképeivel összegyúrta. Belső útjáról és sorozatos kríziseiről plasztikus beszámolót olvashatunk. A másik esszé (V.J., vagy a megvalósulás) sokkal inkább a benső béke megvalósítása az anyafölddel való szerves kapcsolatban, a földművelésben. Ez az átlényegülés a jelenben élni, és önmagunkat a nagy egység részeként megélve történő átlényegülés folyamata. A hangsúly a szemléletváltáson, egységen és belső békén van.

A spirituális ébredés veszélyei Assagioli (1965) alapján összefoglalva a következők:

  1. Az ébredést megelőző krízisállapotok

Az átlagosan élt hétköznapi életben tesszük a dolgunkat, de hirtelen megbillen az addigi materialista értékrend, amit inkább a társadalmi értékek és családi hagyományok felfordulásaként élünk meg.

  1. Az ébredés okozta krízisállapotok

A személyiség kitisztulása szükségszerű és elengedhetetlen a felsőbb erőkre való megnyílás során. Ha a személyiség megtisztult és felkészült, akkor az őt eltöltő felsőbb energiákat be tudja fogadni, és képes velük bánni. Sajnos nem mindig ilyen jó a helyzet, épp ezért várhatóan előjönnek a régi komplexusok, éretlen megoldások.

  1. Reakciók az ébredésre

A felsőbb energiák természetes módon időnként visszahúzódnak. Ilyenkor depresszió léphet fel, tökéletlenség érzése, kapcsolati és egészségi problémák jelentkezhetnek. Előfordul, hogy elfordul a spirituális ébredéstől, és igyekszik „földi” dolgokban megtalálni a dolgok értelmét. Ez a stádium a hiteles vezető nélküli „próféták” zsákutcája, melyből könnyen kivirágzik a destruktív szektaképződés (Süle 1996). Nem osztjuk teljesen Assagioli véleményét, mely szerint mindenkinek „isteni honvágya” lesz az első élmények után. Sokkal inkább a Süle által is vázolt fanatizálódás, szektásodás is bekövetkezhet, melyet populárisan a Mátrix két (kék és piros) pirulájának bevétele határozhat meg.

Ennek a stádiumnak a feladata az a döntés, mely a további spirituális úton való járás és a belső út mellett dönt. A döntés hiányában az eddig is egymással küzdő régi értékekkel bíró „materiális én” és az új személyiség kifinomultabb megjelenése többszörösen lelassulhat, zsákutcába kerülhet, esetleg egészen destruktív formákat ölthet. Az élmények integrálása sokkal fontosabb, mint azok idő előtti, megemésztetlen állapotban való „kiárasztása”. Ezen a ponton átbillenve juthat el a személy a következő fázisba.

  1. Átalakulás

A valódi, mély transzmutáció elkezdődött, amelyben a személyiség egy magasabb szinten integrálódik majd. Kívülről nézve (családtagok, barátok) még mindig az látszódhat, hogy nincs minden rendben, mert nem egészséges, érzékeny az illető. Valójában a folyamat jó úton halad, és ha megtörténik a szintézis, akkor spontán megszűnnek az átalakulást kísérő tünetek is.

A krízis megoldási lehetőségei

Kreatív megoldás

Ez a valódi megoldás. Az egyensúly visszaáll, de közben a személyiség fejlődött és egy magasabb szintre ért. Az egyén énereje megnő, kreatívabb, bölcsebb személy lesz. A krízisbeli döntés egy jobb életlehetőséget hozott létre. Csökken a későbbi kríziskialakulás veszélye.

A hatékony krízisintervenció alapelvei Farberow (1974) szerint a következők:

  • azonnaliság
  • probléma-közeliség
  • elkötelezettség
  • együttműködés
  • várakozás-teliség.

Mindezek az elvek az itt és most helyzetet hangsúlyozzák, ami az eredeti pszichoterápiákkal szemben „életszerűbb és életszagúbb”. Ahogy Bugán Antal jegyezte meg egyszer: „A terápiáink egyik motívuma az érzelmi kielégülés, mely során involváltak vagyunk egy helyzetben, másrészt pedig nem érint bennünket.” Röviden megfogalmazva, a pszichoterápiában sokszor jelen van az érzelmi peep-show a terapeuta részéről.

      A krízis ilyen megoldása mindig katarktikus, mindig felszabadító és kitágító. Mindig magasabb szintre emel, megtisztít és feltár: összességében a profánból egy szakrális felé vezet (Hamvas 1983).

Kompromisszumos megoldás

Kijön a krízisből, de ugyanarra az egyensúlyi állapotra tér vissza. Probléma: az alapkonfliktus továbbra is fennáll. Várható egy hasonló krízis felbukkanása. Az viszont lehet, hogy ekkor már kreatívan oldja meg a helyzetet. Az élet első felében fellépő krízisek a sok változás preferálása miatt kisebb eséllyel lesznek kreatívak, mert nincs idő az élmények feldolgozására. (Görgő kövön nem nő moha.)

Ineffektív, nem valódi megoldás

Megszűnik a krízis, de nem tanul belőle semmit. Csak a fellélegzésre vár, hogy a rossz érzések és életszakasz elmúljon, de nem érdekli, hogy mi is történt vele. Ilyenkor a feszültség energiái tünetként (pszichoszomatikus) jelenhetnek meg. A személy belecsúszhat alkoholizálásba, drogozásba, pszichoszomatikus betegségekbe, személyiségzavart alapozhat meg (főleg traumákhoz kötődik). Lehet, hogy deviáns lesz a személy, vagy szektába keveredik. Az ineffektív megoldáskor a feszültség lassan eltűnik, és egyensúly áll be, de ez patológiás, hiszen valamilyen külső eszköz (ego protézis) kell, ami egyensúlyt tart.

Összeomlás

Öndestrukció, öngyilkosság, pszichózis.

Ezért kell a kapcsolat elején felmérni, hogy milyen lehet a személy:

  • Énereje
  • Tapasztalatai
  • Személyisége
  • családja.

Egyesek úgy tartják, hogy a pszichiátriai betegségek a korábbi fejlődési krízisek nem hatékony megoldási.

Gyakori az összeomlás az intézeti gyerekeknél.

Az adaptív krízismegoldás

A segítséggel egyre világosabban látja, hogy mi történt vele. Egyre jobban képes bánni az érzelmeivel. Képes helyes döntéseket hozni. Korábbi tudattalan tartalmakat részben-egészben sikerül feldolgoznia.

A személy megtanul külső, belső energiaforrásokat mobilizálni és helyesen kezelni.

Hosszútávon: csökken a szomorúság és a feszültség szintje. A későbbi krízisek kialakulásának veszélye csökken. A személyiség integráltabb lesz, nő az önbizalom, énerő, önértékelés.

IRODALOM

Assagioli, R. (1965). Psychosynthesis. New York: The Viking Press

Bakó Tihamér (2002): Verem mélyén, Psycho Art, Bp.

Davanloo, H. – Sifneos, P.: A krízistámogatás technikája In: Bakó T. – Bíró S. ( szerk.): Rövid dinamikus pszichoterápia. Animula, Budapest, 1992

Erikson, E. H. (1991). A fiatal Luther és más írások. Budapest: Gondolat

Farberow, N.L.: Crisis Intervention. in: Resnik, H. L. P. (1974): Teaching outlines in suicide studies and crisis intervention. Charles Press Publishers, NY

Ferenczi Andrea A krízis és a változás nyelve. LAM 2007; 17(4, 5)

Frankl, V.E.: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Kötet Kiadó, Bp., 1996

Frankl, V.E.: Értelem és egzisztencia. Előadások és tanulmányok. JEL Könyvkiadó, Bp., 2006

Hamvas Béla (1983): A világválság. Magvető Kiadó, Bp.1983

Hamvas Béla (1992): Patmosz 1. Életünk Könyvek sorozat

Lindemann, E.(1998/1999): Az akut gyász tünettana és kezelése, Kharon 2(4): 13-27

Orosz Katalin: Spirituális krízis. Cikksorozat az Elixir magazinból, 2002. tavasz

Sannella, Lee (1987): The Kundalini Experience: Psychosis or Transcendence. Integral Publishing

Süle Ferenc: 1996. Adatok a szektaképződés mélylélektanához és a fanatizálódás identitáspatológiájához. Pszichoterápia, 315-338.

Szabó Cs. (2007): Utazások alsóbb világba. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen

INTERNETES IRODALOM

http://hu.wikipedia.org

Kökény Tibor: Krízis

Advertisements