Gjánesvár ezen kérésére Námdév ezt válaszolta:

Hallgasd alázattal válaszom, ó, Szvámí. Az ember eltökélten legyen közömbös az összes földi szenvedély iránt. Az ember változatlanul érezzen együtt minden teremtménnyel. Az ember elméjében fel se merüljön az ’én’ és ’te’ zavaró gondolata. Az embernek ne legyen semmilyen zavara a földi életben. Amint valaki eléri ezt az állapotot, úgy imádata tisztának mondható. Ha nincsenek meg ezek a jellemzői, miért alkalmazzon haszontalan eszközöket az elérésükre? Az ember külsőleg meghajolhat valaki előtt, miközben az illető hibáira gondol. Ahogyan nagy étvággyal fogyaszthat valaki ízletes ételt, amiben egy légy van. Azt tartjuk lankadatlan imádatnak (worship), ha a felsőbbrendű és a közönséges mindenféle gondolata hiányzik, hiszen ekkor a szív legfelsőbb isteni öröme nem szünetel. Isten tölti be a világegyetemet, ő járja át a világegyetemet. Az embernek ezt a szilárd gondolatot kell folyamatosan az elméjében tartania. Ezt nevezik kontemplációnak, és ez az öröm örökké tartó felhője.

Kérdezted, hogyan hallgasson az ember. Ahogyan a zene hangjában feloldódott szarvas teljesen elfeledkezik magáról; úgy kell az embernek az Isten dicsőségéről szóló magasztalásos szolgálatokat hallgatnia – miközben az elme feloldódott a témában. A bölcsek és tapasztaltak ezt illetik „a hallgatáson keresztül elért bhakti” névvel. Ahogy egy zsugori teljes figyelmét az üzletének szenteli, hogy pénzt halmozzon fel, úgy gondolj arra, ami számodra jó. Ezt nevezik kontemplációnak.

A tanulmányozás olyan, mint amikor egy nő – népszerű szokás alapján – a szeretetét adja a házában lakó férfinek (aki közben nem a férje). Bár a földön él, a csatak madár mégis mindig a felhőket figyeli az égen. A lótusz a tóban marad, gondolatai mégis a Nap körül forognak. Miközben a tehén a hegyek között legel, gondolatai a borjára összpontosulnak. A zsugori, gazdagságával a gondolataiban barangol a bazárban. Egy aranyműves, elméjét az arany ellopására rögzítve alakítja az ékszert. Bár messze van a Holdtól, a csakor madár azt bámulja. Egy nő vizesedényt tesz a fejére, majd elengedett kézzel figyeli, miközben sétál, és közben még cseveg is. Egy méh a gondolatait egy virágra függeszti, miközben zümmögve a levegőben él. Ugyanígy, miközben külsőleg valaki a mindennapi teendőit végzi, Isten legyen a szívében. Vitthal (Visnu) legyen teljesen az ember szívében, de az ő alakját lássa minden teremtményben. Az ember minden rossz tevékenységet és gondolatot teljesen mellőzzön, és szeretet legyen a szívében. Az a nagyszerű személy, aki elválasztja magát a világi dolgoktól, és kizárólag jó, bölcs és bátor karakterrel teljesen átadja magát Isten szerető bhaktijának. Az ember rendszeresen üljön le magától, és végezzen Istent dicsőítő énekekkel szolgálatot. Az összes eszköz, amit ezzel szemben alkalmaznak, az kötelék.

Így mondtam el neked a testről, beszédről és elme érzéseiről szóló tapasztalataimat. De aki valójában ezt mondja, az Pandhari Ura, Rukmini Férje, Srí Vitthal.

 

Forrás: Mahipati: Stories of Indian Saints (Bhaktavijaya)

Advertisements