Parisza Bhagvat aszketikus gyakorlatai közben Rukminihez fohászkodott. Rukmini, az Egyetemes Anya elégedett volt, és együttérzőn teljes kegyelmét megmutatta neki. Az Anya látható formában találkozott vele, és a szívére ölelte. Ezt mondta Pariszának:

– Bármilyen pozitív kívánság van a szívedben, mondd el nekem.

Parisza Bhagvat a szívére figyelt egy időre, majd így felelt:

-Anyám, azt szeretném, hogy a szívemben töretlenül téged imádjalak. Ne bukkanjon fel a félelem gondolata a szívemben. Ez az én gondolatom. Ó, Anyám, teljesítsd be a vágyakozásaim!

Rukmini rögtön elővett egy parasz követ, és a kezébe adta e szavakkal:

-Ó, Parisza Bhagavat, sose hagyd ezt a parasz követ eltávolodni magadtól. Amekkora darab vasat megérint ez a kő, annyi aranyad lesz.

Parisza Bhagavatot az elégedettség érzése töltötte el, ahogy az Anya szavait hallotta, majd meghajolt előtte.

A követ a feleségének, Kamaladzsának adta oda. Ő hozott pár darab vasat, hogy kipróbálja a parasz követ. A vasdarabok azon nyomban a legjobb minőségű arannyá változtak! Kamaladzsa nagyon elégedett volt.

– Ó, világ Anyja! Az ember nem ismerheti hatalmad határát. Rajtad kívül ki jönne hozzánk, gyengékhez, hogy segítsen a szükségben? Gyakran szenvedtünk a szegénységtől, de ma minden igényünket kielégítetted.

Férj és feleség, mindketten nagy elégedettséget éreztek. Majd Parisza félrevonta a feleségét, és ezt mondta neki:

-Senkinek ne szólj erről! Ha a szentek hallanának a paraszról, rajtam nevetnének.

Egyetértettek az ügyben, és a legjobb ételeket fogyasztották, de kifelé szegénységet mutattak. A pincébe rejtették az összes vagyonukat, és minden nap a legízletesebb ételeket fogyasztották. Az embereknek pedig azt mutatták, hogy közömbösek a földi dolgok iránt, ahogy a hamis pénzérme is csillogónak tűnik, vagy ahogy a házasságtörő is azt mutatja az embereknek, hogy magas morális elvek szerint él. Ugyanígy mutatta Parisza Bhagavat a külvilágnak a földi dolgok iránti közömbösségét, miközben az otthonában tetemes mennyiségű kincset halmozott fel, ahogy ezt egy jó megfigyelő észlelhette. Ahogy valaki arcáról leolvasható, hogy evett-e vagy böjtölt, vagy a szavaiból megítélhető, hogy igazat mond-e vagy sem. A jó vagy rossz tulajdonságok sosem teljesen elrejthetők.

KAMALADZSA ÉS RADZSABAI

Egy nap Parisza felesége, Kamaladzsa vízért ment. Megtöltötte az edényét a Csandrabhaga folyóból, majd hazaindult. Az úton összefutott Námdév szorgos feleségével, Radzsabai-jal.

– Megtöltöm az edényemet vízzel, és mindjárt jövök. Addig, várj meg itt, kedves barátnőm – mondta Radzsabai.

Amint Radzsabai megjött, együtt indultak vissza. Kamaladzsa látta Radzsabaion az aggódás jeleit, mert nem volt otthon ennivalójuk. Ezt mondta Radzsabainak:

-Tárd fel előttem a személyes titkaid! Az ember sose szégyellje megosztani a titkait a barátjával, de a kettősség minden gondolatát tegye félre kettejük közt.

-Hallgasd a titkaimat – mondta Radzsabai. – Házunk ura, a férjem minden szégyent félretett, és átadta magát Visnunak. Fogalma sincs a felé irányuló tiszteletről, sem a kritikáról. A legkevésbé sem érdeklik a nyilvános ügyek. Gondolataiban Rukmini férjét, Krisnát imádja folyamatosan. Otthon szinte semmi ételünk nincs, pedig nagy a családunk. Mondd, mit tehetek?

-Akit Námdév imád, nem adott meg neki mindent elégedettségében? – kérdezte Kamaladzsa. – Ha Hrisikesi (a szív Ura, Krisna) nem ad neki enni semmit, akkor Náma miért imádja őt? Miért ássunk kutat ott, ahol nincs víz? Ha Rukmini férje nem elégedett valakivel, akkor miért imádkozna hozzá? Ha egy gyógyszer nem hat, miért kínozzuk a nyelvet a beadásával? Ha Rukmini férje nem elégedett valakivel, akkor miért töltsük az időt az ő jó tulajdonságait dicsőítve?

Majd így folytatta:

-Kedves barátnőm! Rukmini Anya elégedett lett a férjemmel, és jóságában egy parasz követ adott neki. Ezzel megérintve a vasat, hatalmas mennyiségű aranyat halmoztunk fel otthon. Minden nap a legnagyobb választékú ételeket fogyasztjuk.

-Hogy néz ki egy parasz kő? – kérdezte Radzsabai.

-Gyere el az otthonomba, és megmutatom neked – válaszolta Kamaladzsa. Így megbeszélve a dolgokat, az asszonyok hazatértek.

Egy nap Radzsabai meglátogatta Kamaladzsát az otthonában. Kamaladzsa gyorsan elővette a parasz követ és megmutatta Radzsabainak.

-Vidd el egy nagyon rövid időre a parasz követ, és érintsd hozzá egy darab vashoz. Készíts egy csomó aranyat, és szabadulj meg a szegénység szomorúságától. Utána gyorsan hozd vissza nekem. Ne tudja ezt meg sem a te férjed, sem az enyém!

Ezt hallva Radzsabai nagyon elégedett lett. Hazatérve, a követ a tűihez, az ollójához és más vasdarabokhoz érintette. Az aranyat pénzre váltotta, és jól bevásárolt. Vitt haza ruhát, díszeket, a legjobb edényeket, és sok alapanyagot a főzéshez. Örömmel telve kezdett főzni.

Dél körül Námdév is hazatért, és a felesége híreiről érdeklődött.

-Mondd, honnan hoztad ezeket a dolgokat?

-Edd meg az ételed. Mi haszna ilyen kérdéseknek? Mától fogva nem kell aggódnod a háztartásodért.

-Addig nem eszek, amíg meg nem mondod, honnan vannak – válaszolta Námdév. Radzsabai látta, hogy ebből baj lehet, így elmondta neki.

-Egy Parisza Bhagavat nevű brahmin Rukminihez imádkozott, és ő elégedettségében a parasz követ adta neki – mondta Radzsabai. Te folyton Visnu nevét ismétled, de nekünk soha egy morzsányi ételünk sincs itthon, s a gyerekeknek nincs mit enni. Kamaladzsa, Parisza felesége adta nekem ide a parasz követ, és én hozzáérintettem pár vasdarabhoz. Így halmoztam fel valamennyi aranyat itthon. Ő és én jóbarátok vagyunk, így adta nekem kölcsön a követ. Most elértem, amit akartam, és megyek, hogy visszaadjam neki a parasz követ.

-Mutasd meg, hogy milyen a parasz kő – mondta Náma a feleségének.

Radzsabai előhozta a házból a követ.

Námdév kivette a kezéből a parasz követ, elvitte a Csandrabhaga folyóhoz, és egy mély részen bedobta. Miközben ezt tette, Visnu nevét ismételte. A tette miatt cseppet sem aggódva leült, és Isten nevét ismételte. Radzsabai viszont nagy bajban érezte magát, és sírva ült le.

Épp ekkor ért haza Parisza Bhagavat. A parasz követ kereste a dobozában, de nem találta.

-Elment az eszed, hogy amit az ember egy életen keresztül gyűjt össze, azt te elveszted! Az ember a leghatalmasabb erőfeszítéssel sem juthat ilyen lehetőséghez!

-Radzsabai kérte el, és én odaadtam, hogy gyorsan hozza vissza – válaszolta Kamaladzsa. – A szegénysége miatt adtam neki kölcsön.

-Pont ettől féltem! Gyorsan menj most a házához, és rögvest hozd vissza!

Kamaladzsa nyomban elindult Námdév házához.

-Hova tetted azt a dolgot, ami az enyém? – kérdezte.

-Ó, barátnőm, nagy hibát követtem el! – válaszolta Radzsabai. – A férjem hazatért, és elvette. Hamarosan visszatér a fürdőzésből, és visszaadja neked.

-Add vissza rögvest! – mondta Kamaladzsa.

-Menjünk oda, ahol Námdév van.

A Csandrabhaga folyóhoz siettek, oda, ahol Námdév is volt. A szemei le voltak hunyva. Visnu alakján meditált, és szeretettel ismételte a nevét.

-Hova tetted a parasz követ? Kamaladzsa érte jött, add oda neki.

Visnu bhaktája meghallgatta a kérdést, majd ezt mondta:

-A vízbe dobtam.

Ezt hallva mindkét asszony dührohamot kapott, és a zokogva a mellkasukat kezdték verni. Az emberek köréjük gyűltek, és tudakolták a baj okát. Radzsabai mindent elmondott nekik. Parisza Bhagavat fülébe is eljutott, hogy mi történt, és a haját tépve ment oda, ahol Námdév volt.

– Náma a parasz követ akarta megszerezni, és azt mondja most nekünk, hogy a Csandrabhaga folyó egyik mély részébe dobta.

A különféle kasztbeli emberek mindkettejük felett ítélkezni kezdtek. Csak Visnu bhaktái folytatták Námdév dicséretét:

– Az arany és az agyag ugyanolyan Visnu bhaktájának (Námdév). Sosem akarta a parasz követ magának.

A zavaros fejűek azonban ezt jegyezték meg:

– A csaló virágfüzért aggat a saját nyakába. Ha magának akarta a brahmin parasz kövét, akkor hogy hívhatnánk őt jó embernek?

Erre érzelmeitől feldúltan Parisza ezzel esett nyíltan Námának:

-Isten, és az ő bhaktája, mindketten csalók! Miért tetted tönkre az otthonom? A földi dolgok iránt közömbös embernek mondod magad. Mégis vágytál a paraszra! Gondolt át, hogy ezt igazolni fogják-e a szentek?!

Visnu szolgája erre így felelt:

-Miért akarod azt a parasz követ? Kifelé a világi dolgok iránt közömbösnek mutatod magad. Így a Csandrabhaga egy mély részébe dobtam a parasz követ. Ha úgy gondolod, hogy ez nem igaz, menj, és keresd meg a vízben.

Az emberek nevetésben törtek ki, hallva Náma szavait.

-Nincs olyan ember, aki a homokban felismerné – mondták.

Ekkor Náma beugrott a vízbe, és egy csodás dolgot tett. Fogott egy marék homokot, benne kavicsokkal, és ezt mondta:

– Sok parasz van a kezemben. Vedd el a tiédet.

Az emberek nevetni kezdtek Náma szavait hallva.

-Számára a kavicsok és a parasz ugyanolyannak tűnik – mondták egyesek.

-Próbáljuk ki, amit mond – mondták mások.

Így előkerült pár tű, amit a kövekhez érintettek. Az összes kő parasz volt! Mindenki döbbenten állt ott.

-Náma keze, megérintve a kavicsokat, mindet parasz kővé változtatta!

Mindenki örömmel kiáltotta:

-Námdév áldott!

A szeretet örömében a bhakták gyülekezete azt kiáltotta:

-Győzelem, győzelem!

Akik előzőleg ítélkeztek fölötte, most földre sütött szemmel szégyenkeztek. Egy ilyen csodát látva Parisza Bhagavat megbánást kezdett érezni.

– Senki sincs olyan áldott e földön, mint te – mondta Námának. – Rukminihez imádkoztam, és egy parasz követ kértem tőle. Az életem is képes lettem volna érte adni, nem ismerve a te hatalmad. Bármit érint meg a lábad, ott található minden hatalom. Most már nincs vágyam erre a parasz kőre. Csak az áldást adó kezedre vágyom – majd visszadobta a Námdév által felhozott parasz köveket.

Parisza Bhagavat ezentúl Náma hű követője és kiszolgálója lett. Isten szolgájának történetét hallgatva az ember isteni tudást ér el.

 

Forrás: Mahipati: Stories of Indian Saints (Bhaktavijaya)

 

Advertisements