A sajtó és az újságírás szerepe a tájékoztatás, ismeretterjesztés. Mindig szubjektív volt, de minden korban megjelenítette az emberi kommunikáció mibenlétét.

A hírközlés feladata az objektivitás lenne – függetlenül attól, hogy mely nézőpontból tekintünk egy eseményre. Ez önmagában is ellentmondásos, de a társadalmi jelenségek már csak ilyenek. A hír akkor „jó”, ha friss, informatív, fontos (többek életét érinti), és igaz (minimum ellenőrzött). Hogy jön ehhez a jobb- és a baloldali beállítottságú sajtó?

A társadalmakban a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás hármasát tekintik az alapvető hatalmi ágaknak. Ehhez csatlakozik a sajtó mint negyedik hatalmi ág. Kérdés: mi a hatalom? Honnan ered a hatalom? Túl a szekulárison, figyelembe vehető-e az Isteni/Univerzális hatalom?

A hatalom a mai társadalmakban az alá-fölérendeltséget mutatják. Ehhez mindig két fél szükséges: aki 1. hatalommal rendelkezik 2. a másik felett. E konszenzus csak megegyezés kérdése, amint valaki kétségbe vonja, és nem a szokásos eszközökkel (power game) játszik tovább, a hatalmat gyakorlóknak nincs kin gyakorolnia a hatalmat. Lásd Gándhít, vagy Gene Sharp munkássága gyakorlati megvalósulását. A hatalom tehát az őt kiszolgáló eszközökkel (katonaság, rendőrség, stb.) és hatalmi szférákkal, hatalmi ágakkal működhet a társadalomban. A klasszikus felsoroláshoz hozzátehetjük az alapvető hatalmi ágat, az anyagi javakat – amely indirekt módon a törvényeken alapul.

Hogy keveredik e hatalmi ágak közé az eredetileg hírvivő szerepű sajtó? A tömegek elérése és a társadalmi véleményformálás már a legkorábbi időkből és a legelső demokráciákból is ismert. A mai, nyugati típusú társadalmakban a hatalom birtokosai a felhatalmazást a többségtől kapják – ez hatalomgyakorlásuk alapja. A tömeg véleményének formálása a hírközlésen és a médián keresztül valósul meg, így válik a sajtó a negyedik erővé. Ennek szükségessége nem kérdéses, a működés minősége azonban több helyen torzíthat. Az egyik ilyen terület a politikusok közti kommunikáció furcsasága. Ha az egyik ország vezetője szeretne közölni valamit a másik ország vezetőjével, miért nem ír neki e-mailt, vagy miért nem hívja fel telefonon. Akár le is ülhetnének megbeszélni a közös ügyeiket. Miért kell a sajtót bevonni az üzenet továbbításába? Úgy látszik, hogy a véleményformálás egyszerre cél és eszköz, mellyel a két politikai vezető megmutathatja a társadalom tagjainak elképzeléseit, céljait.

A másik torzítási lehetőség, hogy a hatalom gyakorlása érdekében olyat kell mutatni a társadalom tagjai felé, mely erőt sugároz, és a hatalmi szerepeket fenntartja. Ehhez a legtöbb esetben a kommunikáció a hatalmi szerep fenntartását kezdi szolgálni, miközben a közlés tartalma háttérbe szorul. Így lehet könnyen megsérteni azokat a határokat, melyek kölcsönösség alapon célozzák meg a win-win helyzetet.

A családi kommunikáció hasonlatos a politikai és médián keresztül történő kapcsolatokhoz. A hatalom kérdése itt is alapvető. Rétegeit családi és társadalmi szerepek építik fel, melyek látszólag az egyén értékei. Valójában a legtöbb kommunikáció családi (transzgenerációs) élmények és minták ismétlése. Az egyén szabadsága a mintáktól mentes életet és gondolkodást jelenti. Az egyszerű emberi normákon túli, az egyetemes erkölcsösség adhatja ehhez a kereteket.

Advertisements